Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Művészettörténészek (magyar) képes leírás - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu
részletek »

Művészettörténészek (magyar) - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Művészettörténészek (magyar)
Keresés
Találatok száma - 10 db
Artner Tivadar

Artner Tivadar

Az elemi iskolát Csáktornyán (1935-1939), gimnáziumi tanulmányait Zalaegerszegen a Deák Ferenc Gimnáziumban végezte el (1941-1948). 1948-1950-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1950-1953-ban a budapesti egyetemen tanult, ahol 1953-ban magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Még ebben az évben a Szabad Nép szerkesztőségében kezdett dolgozni, 1957 januárjában átszervezés címén elbocsátották. 1958. január-májusban a Művészettörténeti Dokumentációs Központban tudományos kutató, 1958 júniusától 1960 áprilisáig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál képszerkesztő volt. Ezt követően rövid, többnyire csak néhány hónapos munkaviszonyok következtek az Új Írásnál, az Élet és Irodalomnál, a Hírlapkiadó Vállalatnál, a Képcsarnok Vállalat Műgyűjtő c. lapjánál, a Művészeti Alap propagandacsoportjánál. 1973 szeptemberétől 1975. június 30-ig a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága alkalmazásában a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban dolgozott. 1975-től szellemi szabadfoglalkozású, 1984-től rokkantsági, 1989-től rendes nyugdíjas lett. Az 1960-as évektől az egyik legismertebb művészeti ismeretterjesztő íróként tartották számon. Évezredek művészete c. könyvének egyik illusztrációja, ill. képaláírása miatt nyomozás indult ellene, amit 1966-ban megszüntettek, de figyelmeztetésben részesítették. (Az elkészült könyvet bezúzták, majd kijavítva újranyomták.)

Baktay Ervin (1890-1963)

Baktay Ervin (1890-1963)

1925-ig Gottesmann Ervin (szül. 1890. jún. 24. Dunaharaszti - megh. 1963. máj. 7. Budapest), orientalista, indológus, művészettörténész. 1933-ban a Debreceni Egyetemen doktorált. 1934-től a Földgömb c. periodika egyik szerkesztője, 1946-tól a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum munkatársa, majd igazgatóhelyettese, a múzeum India-gyűjteményének rendszerezője, emellett az ELTE előadótanára. Eredetileg festészetet tanult, 1920-tól foglalkozott indológiával, s elkészítette a Káma-Szutra első magyar fordítását. Nővére meghívása nyomán jutott el Indiába, ahol 1926-29 között az ott élő népek kultúráját tanulmányozta. Bejárta - egyebek közöt - Észak-Indiát, Pandzsábot, Kasmírt, Bengáliát, a Gangesz-síkságot, Dél-Indiát, Ceylont, valamint Nyugat-Tibetet, az utóbbi területen emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Súlyosan megbetegedett, ezért tért vissza Magyarországra. Személyes kapcsolatban állt Rabindranath Tagoréval és Mahatma Gandhival. 1956-57-ben az indiai kormány meghívására tett ismét tanulmányutat Indiában. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő A világ tetején (1930), az India (1931), a Messzeségek vándora (1934), A Pándzsáb (1937), az Indiai éveim (1938), az India művészete (1958), valamint a Kőrösi Csoma Sándor (első kiadása: 1962).

Bogyay Tamás(1909-1994)

Bogyay Tamás(1909-1994)

Bogyay Tamás Nagymádi és Várbogyai Bogyay Lajos k. u. k. huszártiszt és Katalin, Pauler Gyula levéltáros lánya, Pauler Ákos filozófus testvére negyedik gyermekeként született Kőszegen, 1909. április 9-én. A nagykanizsai piaristáknál érettségizett. 1927-től a budapesti Eötvös Kollégiumban magyar, francia és olasz nyelvszakra járt, a Pázmány Péter Tudományegyetemen pedig egyidejűleg történelmet, művészettörténetet, régészetet, filozófiát és pszichológiát hallgatott. 1932-ben Hekler Antalnál megvédte művészetszociológiai ihletésű doktori értekezését. (A művész a korai középkorban. Budapest, 1932.) Ugyanabban az évben vette át a Kollégiumban magyar- és franciatanári oklevelét. 1935-ig fizetés nélküli gyakornokként dolgozott a budapesti egyetem Művészettörténeti és Klasszikarégészeti Intézetében. 1933-ban és 1934-ben a 18. századi francia szobrászat részletkérdéseit kutatta a berlini Collegium Hungaricumban, illetve a római Magyar Történeti intézetben. Első állását 1935-ben foglalta el a zalaegerszegi tanfelügyelőségen. Ekkor kezdett foglalkozni az Árpád-kori művészettel, különösképpen a Dunántúl egyházi műemlékeivel. Öt évvel később visszatért a fővárosba. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alkalmazottjaként főként a műemlékvédelmi osztályon tevékenykedett, anélkül, hogy hivatalnoki munkája elvonta volna figyelmét tudományos teendőiről.

Czobor Béla

Czobor Béla

Czobor Béla tudós kutatója volt annak a múltnak, melyben a magyar föld középkori stilusnyelvet beszélő műemlékei születtek. Vallotta, hogy gyújtsunk össze mindent, ami a múltból ránk maradt, keressünk utána és becsüljük meg, mert amink van, úgy is kevés. Papnak avatták fel. Ám nem a papi hivatás volt igazi hivatása: neve a magyar régiségtudomány terén jelent sikereket. Életének ránk tartozó része akkor kezdődik, mikor tanár lesz, egyetemi katedrára lép s innét hirdeti az ifjú nemzedéknek az egyházművészeti emlékek fontosságát. 1852-ben született Székesfehérvárott. Itt végezte iskoláit, majd befejezte gimnáziumi éveit Győrött. A fővárosba kerülvén, már egyetemi tanulmányai elején megtalálja azt a szakmát, mit később oly termékenyen űzött. "Magyarország egyházi és világi hatóságai kiadott pecsétjeinek jegyzéke" című tanulmányával pályadíjat nyer a tud. egyetem bölcsészeti karánál 1873-ban. Ezidőben Ipolyi Arnold, Römer Flóris fejtettek ki nagy munkásságot és folytatták a magyar régiségtudomány mesterének: Henszlmann Imrének megkezdett munkáját. Ipolyi ekkor a besztercebányai püspöki székben ül s innét prédikálja a templomok művészi restaurációját, stilszerű felszerelését, a meglévő műemlékek életben tartását.

Entz Géza (1913-1993)

Entz Géza (1913-1993)

Az egész magyar tudományosságot súlyos veszteség, az erdélyi magyar művészetkutatást pedig valóságos csapás érte, amikor Entz Géza professzor váratlanul végleg eltávozott körünkből. Születésének 80. évfordulóját követő napon, 1993. március 3-án, az egykori munkahelyén tiszteletére rendezett ünneplésre indult volna, amikor összeesett és percek alatt kiszenvedett. Halála, akárcsak élete, hasonló volt a Szabó T. Attiláéhoz, aki hat esztendővel korábban, ugyancsak március 3-án, azonos módon dőlt ki tudományosságunk tartóoszlopai közül. Van ebben valami jelképes figyelmeztetés a nyomukban járók számára. Az elmúlásnak ez a kiváltságos formája mindkét esetben rendkívüli életet és tudóspályát zárt le. Ezek tanulságait elsősorban a tudományok kisebbségi művelőinek érdemes jól megszívlelniök. E lezárult élet valóságos példája mind a magyar tudományosság oszthatatlanságának, mind pedig az erdélyi magyar kutatás XX. századi sorsának. Az elhunyt tudós formálisan nem számított erdélyinek, mert Budapesten született 1913-ban, és kilenc kolozsvári esztendő kivételével ott is élte le egész életét. Elődeinek származása alapján azonban mindkét ágon hetvenöt százalékig erdélyinek tekintette magát. Szülei csak közvetlenül az első világháború előtt kerültek fel a magyar fővárosba.

Hirdetés
Galavics Géza

Galavics Géza

1940-ben született, Győrben. Jelenleg az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos tanácsadója. Pályaválasztásomban egy 1956 után bevezetett iskolareform kapott fontos szerepet: 1957-től a gimnáziumokban - néhány évre - bevezették a művészettörténet oktatását, s fő tantárgyként egy teljes éven át tanították. Néhány óra után már tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Bár a Sopron környéki faluban, ahol felnőttem, nem volt ismeretes, hogy létezik ilyen tudomány, a művészettörténeti gondolkodás találkozott történeti érdeklődésemmel. Már soproni gimnazista koromban bejártam a Sopron megyei levéltárba, hogy többet tudjak meg falum múltjáról, mint ami a kitűnő monográfiában (Mohl Adolf: Lövő története, 1930) olvasható volt, s önálló levéltári kutatással pályáztam az országos középiskolai tanulmányi versenyen. Az ELTE-n is művészettörténet-történelem szakot végeztem (1958-1963), s a két tudományág összekapcsolása máig meghatározó maradt számomra. A soproni és a nyugat-dunántúli környezet markáns barokk öröksége hozhatta, hogy a 17-18. századi művészet specialistája lettem. Pályám kezdetén közel egy évtizedet dolgoztam a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában, s onnan kerültem az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetébe.

Genthon István

Genthon István

A 1903-ban Budapesten született, és Egerben, 1969-ben elhunyt művészettörténész rendkívül fontos kutatásokat és felméréseket végzett. Ha valaki városainkat, faluinkat járja, és eltöpreng azon, hogy miként alakult ki a település arculata, hogyan keletkeztek a legszebb épületek (no nem a panelházak vagy a kalákában épített tucatépületek), miként alakították át őket az idők során, illetve miért pusztul még ma is olyan gyalázatosan némelyik, nos, az feltétlenül üsse fel a Magyarország művészeti emlékei című sorozatot, amely Genthon István és - Budapest lajstromozójaként - Zakariás G. Sándor topográfiai munkáját dicséri. A páratlanul gazdag és megbízható dokumentáción alapuló kötetekből feltárul hazánk építészeti műemlékeinek szinte teljessége, meghökkentő részletességgel és pontossággal bemutatva minden egyes ház, épület vagy épületdíszítő elem jellemzőit, történetét, helyét, kialakulását és természetesen a róla szóló legfontosabb szakirodalmat is. De ha valakit nem érdekel az építészettörténet, csak a festészet vagy a szobrászat, akkor sem kerülheti el Genthon István munkáit. A négykötetes Művészeti Lexikon Zádor Annával közös főszerkesztői munkáját dicséri.

Gerevich Tibor

Gerevich Tibor

Máramarossziget, Máramaros vm., 1882. jún. 14.-Bp., 1954. jún. 11.): művészettörténész, egyetemi tanár. - G.k. családban született. A gimn-ot Kassán, az egy-et Bpen mint Eötvös kollégista és Berlinben végezte. 1904: Bpen dr. Bolognában művtört-et tanult, 1906: a milánói világkiállítás műv. zsűrijének tagja. 1908: az OSZK-ban gyakornok, 1911: a Régiségtár segédőre, a bpi tudegy. ol. művészettört. mtanára. 1925: a római M. Tört. Int. ig-ja, 1926: a bpi egy-en a ker. archeológia és műv-tört. ny. r. tanára. - 1919: a SZIA, 1922: a MTA l., 1934: r. tagja. 1944: korábbi kinevezések után az esztergomi ;Keresztény Múzeum ig-ja, az Egyházműv. Tanács világi elnöke. Rendezte és leírta az esztergomi prímási képtárat. - Fm: Kolozsvári Tamás, az első m. képtáblafestő. Bp., 1923. - Ipolyi Arnold emlékezete. Uo., 1925. - M. kat. alm. 1-3. évf. Szerk. Lepold Antallal és Zsembery Istvánnal. Uo., 1926-29. - Esztergomi műkincsek. Uo., 1928. - Mo. románkori emlékei. Uo., 1938. 88

Henszlmann Imre

Henszlmann Imre

Henszlmann Imre született Kassán 1813. oktob. 13-kán. - Iskoláit kezdé Kassán, folytatá Eperjesen és Pozsonyban s végzé Pesten és Bécsben. A két utóbbi fővárosban hallgatá az orvosi tudományokat, mikből végre Paduában, az olasz egyetemen, adott rigorosumot 1837-ben. - Azonban az orvosi tanulmányok, mellyekre annyi időt és szorgalmat forditott, nem elégiték ki az ifju tudor vágyait. - Az orvosszerek, a gyógyitás bizonytalansága, mit a cholera akkori kitörése alkalmával Olaszországban különös mertékben volt alkalma tapasztalni, egészen kedvét szegte; csakhamar lemondott ez először választott életpályáról s más tanulmányok felé forditá figyelmét, mik iránt már eperjesi tanuló korában feltünő vonzalmat érzett: a régiségtan és szépmüvészetek voltak ezek. Eperjesen Fehérváry hires mű- és régiséggyüjteménye, melly hazánkból azóta Angliába vándorolt, szabad rendelkezésére állott a fiatal tanulónak s kétségtelen, hogy itt töltött ideje elhatározólag hatott tanulmányaink későbbi irányára. Igy magyarázható, hogy Paduából azonnal beutazta egész Olaszországot, a szépmüvészetek classicus hazáját, s különösen sokat időzött Velenczében s Rómában, hol leginkább az épitészetet tanulmányozá jeles szaktudósoktól.

Hirdetés
Hsuder Arnold(1892-1978)

Hsuder Arnold(1892-1978)

Temesvárott született 1892. május 8-án. Filozófus, művészettörténész volt egy személyben, 1977-től az MTA tiszteletbeli tagja, a művészetszociológia egyik világhírű képviselője. 1910-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem francia-német szakára. Egyetemi tanulmányai idején két évig rendszeresen tudósította a liberális Temesvári Hírlapot. Felfogására a Szellem című folyóirat körül csoportosult filozófusok, elsősorban Zalai Béla filozófiai-módszertani tanulmányai, Lukács György és Fülep Lajos írásai voltak hatással gondolkodására és műveire. Diplomájának megszerzése után tanárként dolgozott Budapesten. 1915-ben belépett az Alexander Bernát vezette Filozófiai Társaságba. 1916-ban csatlakozott a Lukács György és Balázs Béla körül kialakult Vasárnapi Körhöz. E kör tagjai szervezték 1917-ben az Előadások a szellemi tudományok köréből című sorozatot, amelyben A Kant utáni esztétika problémáiról tartott több előadást. 1918-ban A művészi dilettantizmus címmel hirdette meg előadásait. 1918-ban doktorált a Budapesti Tudományegyetemen Az esztétikai rendszerezés problémája című disszertációjával. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság előadója, a művészeti oktatás megreformálásával foglalkozott. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. A. Goldschmidt művészettörténeti és Ernst Troeltsch szociológiai előadásait hallgatta.

Tuti menü