Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Matematika (külföldi matematikusok) képes leírás - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu
részletek »

Matematika (külföldi matematikusok) - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Matematika (külföldi matematikusok)
Keresés
Találatok száma - 6 db
 Nicolas Bourbaki (több 20. századi fra

Nicolas Bourbaki (több 20. századi fra

Bourbaki csoport Fiatal matematikusokból az 1930-as években alakult csoport, amely azzal a céllal jött létre, hogy az egész matematikát a halmaz és a függvény fogalmára alapozva, axiomatikus módon építik fel. állt. Tudták hogy e hatalmas munka elvégzéséhez évtizedekre lesz szükség, és hogy fiatalos gondolkodásmódjukat megtartsák, az 50 évesnél idősebb tagokat kizárták a csoport munkájából. Műveiket Nicolas Bourbaki álnévvel adták ki, amelyet Ch. D. S. Bourbaki görög származású francia tábornoktól kölcsönöztek. Az eredetileg 10 kötetesre tervezett "A matematika elemei" sorozat első kötete 1939-ben, az utolsó 1976-ban jelent meg. A több, mint 50 kötetes sorozat ekkor megszakadt, mert a csoport 1968-ban feloszlott.

André Marie Ampere (1775-1836)

André Marie Ampere (1775-1836)

1775. január 22-én született Lyonban. Apja jómódú kereskedő volt, aki nagy gonddal nevelte és neveltette fiát. Az élénk eszű, érdeklődő, 13 éves ifjúra különösen a Nagy Francia Enciklopédia volt hatással, már tizennégy éves korában lelkesedve olvasta végig mind a húsz kötetet. Ezek keltették fel érdeklődését a természettudományok, a filozófia iránt. A természettudományok iránti érdeklődése felszínre hozta a matematika szépségének a felfedezését is. Apja nagy könyvtára is segítette, hogy elsajátítsa a számelmélet elemeit, de itt nem állt meg, hanem szülei rosszallása ellenére, áttanulmányozta Eukleidész Elemek című könyvének több fejezetét is. Amikor a házi könyvtárban felfedezte Euler és Daniel Bernoulli latin nyelvű műveit, önszorgalomból megtanult latinul. Ifjúként érte 1789-ben a francia forradalom. 1793-ban apjára ráfogták, hogy arisztokrata, és kivégezték. A 18 éves fiatalemberre, aki különben meg volt győződve a forradalom helyességéről, e szörnyű csapás bénítólag hatott, elvesztette érdeklődését minden iránt. A letargikus állapotból Rousseau botanikai levelei és a római költők (Horatius) olvasása szabadította ki. 1796-ban megismerkedett Julie Caronnal, akit feleségül szemelt ki. A házassághoz azonban állásra volt szüksége, azért Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni, majd 1801-ben Bourg városában a kerületi központi iskola fizikatanára lett.

Dandelin történelem

Dandelin történelem

Charles Julien Brianchon (1783-1864) Sévres-ben született tüzértiszt, majd tanár. 21 éves korában mondta ki, tételét, ami Pascal tételének "duálisa". E szerint egy kúpszelet köré írható érintőhatszög átellenes végpontjait összekötő átlók egy pontban metszik egymást.

Edmond Halley

Edmond Halley

Edmond Halley Edmond Halley (néha Edmund, 1656. október 29. - 1742. január 14.) angol csillagász, geofizikus, matematikus, meteorológus és fizikus. A London közelében fekvő (ma már Londonhoz tartozó) Haggerston községben született 1656. október 29-én (az Angliában akkor még használatban lévő Julián-naptár szerint, a mai Gergely-naptárban ez november 8-ának felel meg). 1680-81 telén fényes üstökös tűnt fel az égen. Először 1680 novemberében látták, amint éppen a Nap felé közeledett, majd eltűnt a Nap fényének ragyogásában. Nemsokára újra feltűnt, a Nap másik oldalán, attól távolodva, ám először a megfigyelők arra gondoltak, hogy két külön üstökösről van szó. Flamsteed vetette fel elsőként, hogy egyetlen égitestről lehet szó. Az üstökös az éjszakai égbolt látványos jelensége volt, amely London és Párizs utcáiról is tisztán látszott, az akkor élő emberek még soha nem láthattak ilyen fényes üstököst. Amikor először feltűnt, akkor Halley éppen nagy, európai körutazására indult, így az üstökös második feltűnését már a kontinensről figyelhette meg.

Múlt kor Történelmi portál

Múlt kor Történelmi portál

1596. március 31-én született La Haye-ban René Descartes. A francia filozófus, matematikus, természettudós a racionalizmus egyik megalapozója volt. Római katolikus nemesi családból származott, apja Bretagne tartományi bíróságán töltött be tanácsnoki tisztet. Anyja korán meghalt, így nevelése anyai nagyanyjára és egy nevelőnőre maradt. 1606-ban a La Fleche-i jezsuita kollégiumba ment, ahol a klasszikus ismeretek mellett zenét, költészetet, táncot, lovaglást és vívást is tanult. 1614-ben Poitiers-ba került, ahol 1616-ban jogi diplomát szerzett. Ezután a németalföldi Bredában 15 hónapon át matematikát és erődépítészetet tanult, sőt még a holland hadseregbe is beállt, gondolván, hogy ott soha nem kell hadakoznia. Egy évvel később kitört a harmincéves háború, amely 1620-ban Miksa bajor herceg katolikus seregéhez sodorta. A küzdelmekben azonban valószínűleg nem vett részt: a katonai életet haszontalannak, erkölcstelennek és ostobának tartotta. Beutazta viszont Észak- és Dél-Európát - ahogy ő mondta, tanulmányozta a világ könyvét -, ebben az időben vélhetően Magyarországon is járt. 1619-ben csehországi tartózkodása idején három álom arra indította, hogy tudósként és filozófusként az igazságot keresse az emberiség boldogulására. 1626-ban visszatért Franciaországba, és három évet töltött Párizsban, ahol kapcsolatot talált kora legnagyobb elméivel. Foglalkoztatták az ezoterikus tanok is, követte a rózsakeresztesek életcéljait és szokásait (magányosan élt, gyakran változtatta lakhelyét, fizetség nélkül gyógyított), a rózsakeresztesek mágikus, misztikus hitét azonban elvetette. 1628-ban írta latin nyelven első nagy művét Szabályok az értelem vezetésére címmel, amelyet azonban nem fejezett be, s a művet csak 1701-ben adták ki. 1629-ben Hollandiában telepedett le, ahol minden idejét tanulmányainak szentelhette. Becsvágya óriási volt: meg akarta magyarázni "a Természet minden jelenségét" - ahogy 1629 végén írta Marin Mersenne szerzetes matematikusnak, akit tréfásan Desc

Hirdetés
Niels Henrik Abel (1802-1829)

Niels Henrik Abel (1802-1829)

1802. augusztus 5.-1829. április 6.): norvég matematikus. Munkássága és egyéni sorsa nagy hasonlóságot mutat GALOIS-éval. Mindketten nagy hatással voltak a modern matematika kialakulására. Egy norvég falucska lelkészének fia volt. Egyetemre a fővárosban járt. 1824-ben publikálta a ma Ruffini-Abel-tétel néven ismert eredményt. Ez a cikk egy ösztöndíjat hozott számára, amelynek révén eljutott Németországba, Itáliába és Franciaországba. Munkái közül csak kevés talált megértésre. Életében mindössze öt cikke jelent meg a Crelle Journal-ban. Halála után a többi is publicitást kapott és jelentőségüket is egyre jobban felismerték. Utazásaiból hazatérve kénytelen korrepetálásból fenntartani magát, mert állást nem kap. Nemsokára, 27 évesen meghalt tüdőbajban. Halála után két nappal érkezett meg az a levél, amely állást ajánlott számára a berlini egyetemen. Oslóban ma szobor hirdeti emlékét. LAGRANGE munkásságához kapcsolódva foglalkozott a magasabb fokú egyenletek megoldó-képletének problémájával és a csoportokkal. A kommutatív csoportokat ma Abel-csoportnak nevezzük. Vizsgálta a sorok konvergenciáját, az ún. Abel-féle integrálokat és az elliptikus függvényeket is.

Tuti menü