Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Híres emberek önéletrajz gyűjteménye linkgyűjtemény linkjeinek képes leírásai - keresés a linkek között: Gotfried - Johannes [5. oldal]
részletek »

Híres emberek önéletrajz gyűjteménye képes leírás: Gotfried - Johannes [5. oldal]

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Képes leírás
Keresés
Találatok száma - 122 db
Gotfried Boehm

Gotfried Boehm

német művészettörténész 1942-ben született. 1977-től a bochumi, 1979-1986 között agiesseni, 1986 óta a bázeli egyetem professzora. Tagja volt a Bacsó Béla által szerkesztett Athenaeum szerkesztőbizottságának. Jelentősebb művei: Philosophische Hermeneutik (Filozófiaihermeneutika,1976), Die Hermeneutik und die Wissenschaften (Ahermeneutikaésatudományok, 1978), Bildnis und Individuum (Képmás és egyéniség,1985).Magyarul főként az Athenaeum és az Enigma című folyóiratokban olvashatók tanulmányai.

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716)

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716)

Leibniz, bár foglalkozott természetfilozófiával, nem csak természettudósként ismert, hanem elsősorban polihisztorként. Nem csak ezért kiemelkedő figura, hanem azért is, mert a számtalan tudományos eredménye mellett mindvégig ezek gyakorlatba való átültetését és a társadalmi hasznosságát tartotta szem előtt. Leibniz Lipcsében született 1646. július 1.-én. Apja a helyi egyetemen jogot és morálfilozófiát tanított. Apja korán meghalt, Leibnizet felnevelni nem tudta, de ráhagyta gazdag könyvtárát, amiből Leibniz autodidakta módon sok minden megtanult. A lipcsei Nikolai iskolába járt 1653-61ig, ahol koraérett gyerekként gyorsan haladt a tanulmányaival. 1661-ben kezdte az egyetemi mechanisztikus természetfilozófia tanulmányit Lipcsében, Kepler, Descartes és Galilei műveinek hatására. Természettudományi tanulmányaival párhuzamosan jogi tanulmányokat is folytatott. 1664-ben elvégezte az egyetemet, ahová 1663-tól Jenaban járt, és a szabad művészetek tanára lett (magister artium). 1667-ben Altdorfban a jogi doktori címet szerzett. 1672ig több helyen is megfordult Németországban, megjelentetett egy írást a korabeli jogalkotással kapcsolatos reformelképzeléseiről, valamint Mainzban részt vett a Corpus Juris újrafogalmazásában. 1672-ban egy diplomáciai küldetés keretében Párizsba küldték, ahol megpróbálta elérni, hogy a franciák expanziós szándékaikat ne a német tartományok irányába.

Görgey Artúr

Görgey Artúr

Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként 1818. január 30-án Toporcon (ma Toporec, Szlovákia) született. Iskoláit Késmárkon és Lőcsén végezte, s bár tanár szeretett volna lenni, apja a katonatiszti pályára kényszerítette. 1832-től a tulni utásziskolában tanult, 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor-huszárezredben kapta meg. Az egyhangú szolgálatot apja halála után otthagyta, s régi vágyának engedve Prágába ment vegyészhallgatónak. Redtenbacher professzor tanársegédjeként komoly tudományos munkát végzett: megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és több komoly folyóiratban is megjelent a kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata. 1848 márciusa után szeretett volna képzettségének megfelelő állást kapni Magyarországon, de hiába pályázott a műegyetem kémiai tanszékére. Görgey felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, a forradalommal rokonszenvezve ekkor hagyta el családnevéből a nemesi y-t, s bár az utókor mindmáig így írja nevét, ő maga élete végéig következetesen a Görgei aláírást választotta. 1848 júniusában századosi rangban belépett az alakuló magyar hadseregbe, nemsokára már őrnagyként Szolnokon szervezte a Tiszán inneni mozgó nemzetőrséget. Jellacic horvát bán betörése után a Csepel-szigetre rendelték, a dél-dunántúli népfelkelés parancsnokaként.

Gustave Eiffel

Gustave Eiffel

1832. december 15-én Dijonban született Alexandre Gustave Boenickhausen néven François Alexandre Boenickhausen és Catherine Mélanie Moineuse fia. Volt 2 nővére: Marie és Laure. Nagyon jóeszű, de rettentő rossz gyerek volt. Lusta volt tanulni. Először Dijonban járt iskolába, majd szülei Párizsba küldték a Collége Sainte Barbe iskolába, hogy felkészüljön az École Polytechnique-re, javuljon a magatartása és a tanulmányi eredménye. Az École Polytechnique-re nem vették fel, de a felvételin elért pontokkal egy másik jóhírű párizsi főiskolára, az École Centrale-ra felvételt nyert. Itt vegyészmérnöki diplomát szerzett, mivel Mollerat nagybácsijának a festékgyárát szerette volna megörökölni. Ez azonban családi veszekedés következtében nem sikerült. Charles Nepveu cégénél kapott állást. Itt részt vett egy híd építésében Bordeaux-ban. 1862-ben feleségül vette Marguerite Gaudelet-t, egy gazdag dijoni sörgyáros lányát. Clichy-La-Garenne-ben vettek lakást. 1864-ben megvett Levallois-Perret-ben egy rossz állapotú gyárat. Ebből egy nagyon jól működő, sikeres vállalkozást hozott létre. A cég az Eiffel &Cie (Eiffel és társa) nevet kapta. Eiffel ugyanis ebben az időben hagyta el a Boenickhausen nevet, mivel a hazafias franciák nem tudták, vagy nem akarták kimondani helyesen a nevét. Az Eiffel név családjának német származására utal. A család ugyanis Marmagenből, az Eifel-vidékről származott.

Hamvas Béla (1897 - 1968)

Hamvas Béla (1897 - 1968)

Hamvas Béla 1897 március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus papi családban. Pozsonyban nevelkedik, ahová mégszületésének évében költözik át a család. Édesapja az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi. 1915-ben érettségizik, és tanulótársaihoz hasonlóan nagy lelkesedéssel önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik. Tiszti iskolai kiképzést kap. 1916 és 1917 között szolgálatot teljesít az ukrán és az orosz fronton. Kétszer megsebesül, idegösszeomlással utalják kórházba. "Mintha ma történt volna, húsz éves alig múltam, amikor a könyvtárban, nem is tudom hogyan, Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot. Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle. Rájöttem arra, hogy ma jelen lenni csak úgy lehet, hogy a válságot teljes egészében vállalni. Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott.

Hans Christian Andersen (1805-1875) meseiró

Hans Christian Andersen (1805-1875) meseiró

Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik. A király új ruhája", a A rút kiskacsa" vagy A derék ólomkatona" úgy beleépült az európai olvasók köztudatába, hogy már arra se szokás gondolni, hogy ezeket is Andersen írta. - Érdekes, szemléletes és igen pontos útirajzai pedig földrajzi szakkönyvek forrásművei lettek. Ki gondolna arra, hogy a különböző tájak oly pontos-hiteles leírója azonos azzal, aki kitalálta A király meztelen".

Henszlmann Imre

Henszlmann Imre

Henszlmann Imre született Kassán 1813. oktob. 13-kán. - Iskoláit kezdé Kassán, folytatá Eperjesen és Pozsonyban s végzé Pesten és Bécsben. A két utóbbi fővárosban hallgatá az orvosi tudományokat, mikből végre Paduában, az olasz egyetemen, adott rigorosumot 1837-ben. - Azonban az orvosi tanulmányok, mellyekre annyi időt és szorgalmat forditott, nem elégiték ki az ifju tudor vágyait. - Az orvosszerek, a gyógyitás bizonytalansága, mit a cholera akkori kitörése alkalmával Olaszországban különös mertékben volt alkalma tapasztalni, egészen kedvét szegte; csakhamar lemondott ez először választott életpályáról s más tanulmányok felé forditá figyelmét, mik iránt már eperjesi tanuló korában feltünő vonzalmat érzett: a régiségtan és szépmüvészetek voltak ezek. Eperjesen Fehérváry hires mű- és régiséggyüjteménye, melly hazánkból azóta Angliába vándorolt, szabad rendelkezésére állott a fiatal tanulónak s kétségtelen, hogy itt töltött ideje elhatározólag hatott tanulmányaink későbbi irányára. Igy magyarázható, hogy Paduából azonnal beutazta egész Olaszországot, a szépmüvészetek classicus hazáját, s különösen sokat időzött Velenczében s Rómában, hol leginkább az épitészetet tanulmányozá jeles szaktudósoktól.

Honoré de Balzac (1799-1850)

Honoré de Balzac (1799-1850)

Francia író 1799. május 20-án született Tours-ban. A család paraszti eredetű, a de nemesi partikulát Balzac ragasztotta nevéhez. Dél-Franciaországból származó apja - eredeti nevén Balssa - a császárság alatt hadsereg-élelmező tisztviselőként gazdagodott meg. A fiú tanulmányait az oratoriánus szerzetesek vendôme-i kollégiumában kezdte, majd szülei kívánságára jogot hallgatott. Egy ideig egy ügyvédi irodában bojtárkodott, de közben a Sorbonne irodalomtörténeti előadásait is látogatta. Húszéves korában elhatározta, hogy az irodalomnak szenteli életét. Buzgón tanult, majd - különféle álneveken: Lord R'Hoone, Horace de SaintAubin, Saint-Alme - kiadta első műveit, a biztos siker reményében írt kalandregényeket. Kudarcuk után üzleti vállalkozásokba fogott: kísérletezett könyvnyomtatással, könyvkiadással, de csakhamar eladósodott, csődbe jutott, és tönkretette családját is. Egész életében küzdött hitelezőivel (ebben az időben egy idősebb asszony, Madame de Berny támogatta). Ismét az írásba vetette magát: páratlan erőfeszítéssel és önemésztő munkával évi öt-hat regényt alkotott. Keményen dolgozott tehetségének elismertetéséért: Amikor nem dolgozom kézirataimon, a terveimet csiszolom, s amikor nem csiszolom terveimet és nem is dolgozom kézirataimon, levonatokat javítok. Ez az én életem. Több jelentéktelen és sikertelen mű után 1829-ben kiadta A huhogókat, a vendée-i királypárti.

Horatius

Horatius

Római költő Venusiában született Kr. e. 65. december 8-án. Életéről a saját verseiben található adatokon kívül Suetonius töredékesen fennmaradt Horatius-életrajza (De poetis, A költőkről) tudósít; ez utóbbin alapul a 16. században előkerült Vita Horati (Horatius életrajza). Egy dél-itáliai kisvárosban született, apja felszabadított rabszolgaként kis birtokra tett szert Venusia közelében, majd 50 körül Rómába költözött, s mint ingatlanközvetítő tevékenykedett. Meglehetős vagyon birtokába juthatott, mert fiát a legjobb tanítókhoz küldte. A római stúdiumok után a fiatal Horatius Athénba ment filozófiát tanulni 45 körül. Caesar meggyilkolása után Brutus és társai Athénban gyülekeztek, s Horatius is közéjük sodorta a lelkesedés. Légióparancsnokként vett részt a philippi ütközetben, ahonnan - így írja - pajzsát is elveszítve menekült el. Philippi után visszatért Rómába, de ott szegénység fogadta. a triumvirek elkobozták apja házát és birtokát. A szegénység - mondja - arra kényszerítette, hogy verseket írjon (Episztolák 2. 50-52). Maradék vagyonáért egy írnoki állást vásárolt, azaz az államkincstár hivatalnoka lett. Saját bevallása szerint először görögül kezdett verselni (Szatírák 1, 10, 31-35), ám ráébredt, hogy ez olyan, mintha fát hordana az erdőbe, ezért latinul folytatta.

Hirdetés
Hsuder Arnold(1892-1978)

Hsuder Arnold(1892-1978)

Temesvárott született 1892. május 8-án. Filozófus, művészettörténész volt egy személyben, 1977-től az MTA tiszteletbeli tagja, a művészetszociológia egyik világhírű képviselője. 1910-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem francia-német szakára. Egyetemi tanulmányai idején két évig rendszeresen tudósította a liberális Temesvári Hírlapot. Felfogására a Szellem című folyóirat körül csoportosult filozófusok, elsősorban Zalai Béla filozófiai-módszertani tanulmányai, Lukács György és Fülep Lajos írásai voltak hatással gondolkodására és műveire. Diplomájának megszerzése után tanárként dolgozott Budapesten. 1915-ben belépett az Alexander Bernát vezette Filozófiai Társaságba. 1916-ban csatlakozott a Lukács György és Balázs Béla körül kialakult Vasárnapi Körhöz. E kör tagjai szervezték 1917-ben az Előadások a szellemi tudományok köréből című sorozatot, amelyben A Kant utáni esztétika problémáiról tartott több előadást. 1918-ban A művészi dilettantizmus címmel hirdette meg előadásait. 1918-ban doktorált a Budapesti Tudományegyetemen Az esztétikai rendszerezés problémája című disszertációjával. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság előadója, a művészeti oktatás megreformálásával foglalkozott. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. A. Goldschmidt művészettörténeti és Ernst Troeltsch szociológiai előadásait hallgatta.

Immanuel Kant (1724-1804)

Immanuel Kant (1724-1804)

Königsbergben született egy szegény nyergesmester családjában. A hagyományos klasszikus neveltetést és oktatást a Collegium Fridericianumban kapta meg, ezáltal a latin nyelv és az antik szerzők szeretete egész életén át végigkísérte. 1740-ben beiratkozott a königsbergi egyetemre, ahol az orvosi és teológiai tanulmányok mellett leginkább a matematika és a metafizika problémái foglalkoztatták. (Tanulmányait házi tanítói tevékenységéből fedezte.) 1755-ben védte meg disszertációját a metafizika elveiről, s ettől kezdve a helyi egyetem magántanáraként dolgozott. Ifjú éveiben társasági életet élő, életvidám egyéniség volt, később azonban kimért, szigorú napirend szerint élő úrrá változott: minden nap ugyanabban az időpontban indult szokásos sétájára -kivéve a francia forradalom kitörésének hírekor, illetve az Emile olvasásakor-, ezért a helybeliek hozzá igazították az órájukat. Emellett hajnalban kelt, s késő estig szisztematikus rendben végezte napi tudományos teendőit. Szülővárosát nem hagyta el soha, s a város közelében lévő tengerpartot sem látta. Jellemét a porosz szellemiség, a pietizmus és a felvilágosodás formálta ki. Pályáját két nagy korszakra különítik el: az ún. kritika előtti (1746-1760) és a kritikai (1770-1790-es évek közepe) korszakra. A fordulatot Az érzéki és szellemi világ formájáról és elveiről c. írása jelezte 1770-ben.

Irinyi János

Irinyi János

(Nagyléta, 1817. máj. 17 - Vértes, Bihar vármegye, 1895. dec. 17.) Irinyi Jánost általában a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójaként tartják számon, bár ezen a pillanatnyi ötletén messze túlmenő eredményei vannak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében. Erről ő maga egyszer így nyilatkozott: Ha én a chemia theoriájának nem tudnám egyéb hasznát venni ezen haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat. Születésének helye és időpontja is bizonytalan. Egyesek szerint 1817-ben Albison, más vélemény szerint 1819-ben Nagylétán látott napvilágot, de van, aki Zsákára teszi szülőhelyét. Édesapja Irinyi János, a báró Mandel család nagylétai uradalmának tiszttartója volt. Maga az Irinyi család régi református nemesi család. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte. 19 éves korában már a bécsi műegyetemen tanult kémiát, majd Berlinbe ment, ahol az akkori híres kémikusokkal keresett kapcsolatot, amit élete végéig fenntartott. Berlinben a kémiát forradalmasító új eszmék hatására, amelyek A. L. Lavoisier és követői közreműködésével indultak el Franciaországból, 1838-ban megírta első tudományos értekezését Über die Theorie der Chemie im Allgemeinen und der Schwefelsäure insbesondere címmel. Ebben a munkájában a kémia elméleti kérdéseivel, különösen a savelmélettel foglalkozott.

Isaac Newton (1642-1727)

Isaac Newton (1642-1727)

(1642. január 4.-1727. március 31.): angol fizikus, matematikus és csillagász. A mechanika alaptörvényeinek felfedezője és a matematikai analízis egyik megalapozója. 1642 karácsonyán született Woolsthhorpe-ban régi kisnemesi családból. Gazdálkodó apja nem sokkal születése előtt meghalt. Anyja később férjhez ment egy paphoz. A kis Newton hanyag és rossz tanulóként kezdte pályafutását. Ezért a másodszor is megözvegyült anyja, a második házasságából született három testvérével együtt visszavitte az apai birtokra és gazdálkodásra fogta. Ez a módszer bevált, mert ezután Newton elkezdett tanulni és kísérletezni. Kis gabonaőrlőt készített, amit egy egér hajtott; vízmeghajtású faórát konstruált. Ezeket látva anyja visszaküldte tanulni. Tizennyolc évesen lett a cambridge-i Trinity College hallgatója. A matematika iránt ekkor kezdett érdeklődni. Áttanulmányozta a klasszikusokat és 23 évesen már fontos felfedezéseket tett. Kiterjesztette a binomiális tételt törtkitevőkre és kidolgozta a fluxióelméletet. 1665-ben filozófiai végzettséget szerzett, majd a kitört pestisjárvány elől visszatért szülőfalujába. Ott eshetett meg vele 1666-ban a "Newton almája" néven ismert történet. Eszerint a fáról a fejére eső alma vezette az általános tömegvonzás törvényének felfedezésére. A történetet VOLTAIRE terjesztette el. A fa később kidőlt, de tulajdonosa széket csináltatott belőle.

Ivo Andrić (1892-1975) Nobel-díjas író

Ivo Andrić (1892-1975) Nobel-díjas író

Szerb nyelvű boszniai író volt, költő, műfordító, mindenekelőtt novellák és regények költői stílusú alkotója. Alighanem a délszláv irodalmak legismertebb alakja. Témavilága főleg a boszniai élet ellentétektől feszített múltja, jelene. Mohamedán bosnyákok, ortodox szerbek, katolikus horvátok, igyekvő és üldözött zsidók kavarognak, tülekednek, félnek, szeretnek és gyűlölködnek nemzedékről nemzedékre. A cselekmények általában boszniai kisvárosokban - az ottani Visegrádon és Travnikban - játszódnak, a szűk térben az idő kitágul, olykor krónikaszerűen vezet évszázadokon át. A novellák és novellasorozatok emberi jellemek - gyakran igen szélsőséges jellemek - alapos elemzésen alapuló szemléletes ábrázolásai. Nagy formaművészettel verselő költőként indult még diákkorában, majd feltűntek lírai, önéletrajzi elemekkel teljes lélektani esszéi. Rendkívüli nyelvismeretével a világirodalom különböző tájain keletkezett regényeket fordított. Majd mestere lett a prózai rövid műfajoknak. Ezen az úton jutott el fő műveihez, a regényekhez, amelyek világirodalmi elismerését jelzi, hogy a hatvanas években elnyerte a Nobel-díjat is.Gyermekkorától fogva szakadatlanul olvasott, tanult, de tanulmányait gyakran megzavarta a hazáját alaposan megkínzó világtörténelem. Egyetemistaként részt vett a szerb nemzeti mozgalmakban. Bosznia-Hercegovina azonban az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia.

Jávorka Sándor (1883-1961)

Jávorka Sándor (1883-1961)

A magyar flórakutatás nemzetközileg elismert tudósa 1883. március 12-én a született Hegybányán, (ma: Pjarg - Csehszlovákia) Hont megyében. Falusi kovácsmester édesapja korán elhunyt, édesanyja nevelte az árván maradt családot. A tudományok iránt rendkívül fogékony Jávorka Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica - Csehszlovákia) járt középiskolába. Közben tanított, munkát vállalt, hogy segítse testvéreit, előteremtse iskoláztatásának költségeit. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen hasonló körülmények között folytatta. 1904-1905 között gyakornokként az egyetem Botanikus kertjében dolgozott. 1905-ben került át a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályára, ahol öt évtizeden keresztül a Kárpát-medence növényvilágának megismerésére, ismertetésére, a botanikai tudományok továbbfejlesztésére, fiatal munkatársai tanítására szentelte életét. 1940-ben nyugdíjazták, de még két évtizeden keresztül, élete utolsó napjáig változatlan energiával dolgozva, díjazás nélküli munkatársa volt a Növénytárnak. 1906-ban a "Hazai Onosma fajaink" című dolgozatával szerzett doktorátust, s egyben a szakmai körökben nagy elismerést. Szorgalmáról, szakmai tudásáról közismert tudóst 1919-ben a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága igazgatóőrnek nevezte ki.

Johann Lucas von Hildebrandt

Johann Lucas von Hildebrandt

építész (Genova, 1668. november 14.-Bécs, 1745. november 16.) Mestere: Carlo Fontana Johann Bernhard Fischer von Erlach mellett a sajátos hangvételű osztrák érett barokk legnagyobb hatású mestere. Pályáját Itáliában kezdte, 1690 körül Rómában Carlo Fontana műhelyében tanult, majd apja szakmáját követve hadmérnökként dolgozott a Savoyai Jenő parancsnoksága alatt Észak-Itáliában harcoló osztrák seregben. 1696-ban Bécsben telepedett le. 1700-ban udvari építész lett, 1720-ban nemesi rangot kapott. 1723-tól a császári építkezések főfelügyelője, majd 1740-től udvari főépítész volt. A császári család tagjainak, a szerzetesrendeknek és a gazdag középosztálynak egyaránt dolgozott, legfőbb megbízói azonban az arisztokraták, elsősorban Savoyai Jenő herceg, a Harrach grófok és az előbb birodalmi alkancellár, majd würzburgi hercegérsek Friedrich Karl von Schönborn voltak. Választékosan dekoratív stílusa a római érett barokk, az észak-itáliai, főleg Guarino Guarini nevével fémjelzett barokk és a rokokó felé előremutató francia barokk építészet eredményeiből egyaránt merített. Korai művei között mindjárt olyan jelentős alkotások szerepelnek, mint a bécsi Mansfeld-Fondi- (később Schwarzenberg-) palota (1697-től), a féltoronyi Harrach-kastély (1701-11) vagy a Savoyai Jenő herceg számára a Csepel-szigeten 1701-02-ben épített ráckevei nyári kastély, amely már az új típusú, Közép-Európában.

Johannes Kepler (1571-1630)

Johannes Kepler (1571-1630)

...ha a lutheránus hívek fellapozzák a 2001-es kiadású Evangélikus énekeskönyv-et, egy bizonyos Kepler Jánostól származó imádságot is olvashatnak Hála és dicséret Isten teremtett világáért címmel: Istenem, hatalmasak műveid, csodálattal szemléli mindenki, aki szeretettel tekint rájuk. Köszönöm, Teremtőm és Uram, hogy annyi örömöt adtál teremtésedben. Köszönöm, hogy kezed munkája oly elragadó. Ha mondtam volna valami hozzád nem méltót, vagy ha a magam dicsőségét kerestem volna, bocsásd meg nekem kegyelmesen. Mivel a név mellett ott a születési és halálozási dátum is, a figyelmes olvasók könnyedén megállapíthatják, hogy Kepler János nem más, mint az 1571 és 1630 között élt német csillagász, fizikus, matematikus Johannes Kepler - minden idők egyik legnagyobb asztronómusa. Kepler életéről és munkásságáról megszámlálhatatlanul sok könyv és újságcikk jelent meg magyar nyelven is. Rövid írásunkban a bevezetőben olvasott ösvényen továbbhaladva, távirati stílusban megpróbáljuk összefoglalni a kiváló csillagász életének fontosabb egyházi és vallási kapcsolódási pontjait - melyek közül néhány magyar vonatkozással is bír. Az időutazást külön érdekessé teszi az a tény, hogy az asztronómus pályája a ma már békésen együttmunkálkodó, akkoriban azonban keresztény világ erőit egymásnak feszítő reformáció és ellenreformáció, illetve harmincéves háború korszakában zajlott.

Tuti menü