Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Híres emberek önéletrajz gyűjteménye linkgyűjtemény linkjeinek képes leírásai - keresés a linkek között: Bozóky - Démokritosz [3. oldal]
részletek »

Híres emberek önéletrajz gyűjteménye képes leírás: Bozóky - Démokritosz [3. oldal]

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Képes leírás
Keresés
Találatok száma - 122 db
Bozóky László (1911-1995)

Bozóky László (1911-1995)

1911-ben Nagyváradon született. 1919-ben családjával szülővárosából menekülni kényszerült és végül Felsőgödön telepedtek le. A középiskolát 1922-1930 között a váci Piarista Gimnáziumban végezte. Végig kitűnő tanuló volt. A kiválóan megoldott matematika érettségi tétele mellett Madách és Cicero munkásságáról is kitűnő magyar, illetve latin dolgozatot írt. A fizikát Öveges Józseftől tanulta, ami későbbi, elsősorban kísérleti irányú munkásságára döntő hatást gyakorolt. 1930-1935 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, és matematika-fizika szakon tanári diplomát szerzett. Egyetemi hallgatóként 1933-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen Pogány Béla tanszékén dolgozott, ahol akkoriban már kibontakozott egy nemzetközileg is elismert molekulaspektroszkópiai iskola. Schmid Rezső mellett "Újabb vizsgálatok az ionizált oxigén-molekula sávos színképén" című munkájával 1936-ban doktorált. Az oxigén ionokkal végzett molekulaspektroszkópiai vizsgálatairól további három közleménye jelent meg. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1938-1945 között mint fizetésnélküli kinevezett tanársegéd oktatási és kutatási tevékenységet folytatott. Sugárfizikai, dozimetriai és sugárvédelmi munkássága Molekulaspektroszkópiai doktori munkájának befejezése után hamarosan bekapcsolódott a ma is népbetegségnek számító rosszindulatú megbetegedések (ez a második leggyakoribb halálok hazánkban és elsők vagyunk a világon az egységnyi lakosra jutó rákhalálozásban) sugaras gyógyításába és egészen 1981. évi nyugdíjba vonulásáig teljes erővel dolgozott ezen a területen. 1936-1937-ben a berlini egyetemen a nemzetközi hírű Walter Friedrich professzornál kapta a továbbképzést orvosfizikából, sugárfizikából és dozimetriából. 1937-ben sürgősen hazarendelték (még az ösztöndíj lejárta előtt) az 1936-ban megnyílt “Báró Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézete, a Fizikai Gyógyítás Házá"-ba, mert a sugárvédelem és a sugárterápia helyzete megkövetelte a magasan képzett munkatárs azonnali munkába állását

Böhm Henrik

Böhm Henrik

építész, az újpesti városháza társtervezője. Várpalota, 1867.06.10. - Budapest, 1936.10.23. Tanulmányai: A bp.-i műegyetemen szerzett oklevelet 1890-ben. Többéves tanulmányutat tett Ausztriában, Hollandiában, Svédországban, Dániában, Németországban. Élete: 1896-ban közös irodát nyitott ;Hegedűs Árminnal. Együttműködésük Böhm haláláig tartott, de közben önállóan is dolgoztak. Ők nyerték "Évszázados múlt után" jeligével az újpesti új községházára kiírt pályázatot. Közös munkáik: Városháza (Újpest, 1899), Török-bankház (Bp., Szervita-tér, 1905), Városháza (Pestszenterzsébet, 1906), vágóhíd (Újpest, 1911), lakóház (Bp. VIII., Horváth Mihály tér 15. sz., az első tisztán acél tartószerkezetű lakóépület Magyarországon, 1925), szülőotthon (Újpest, 1928), a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Gimnáziuma (Lajta Béla terveinek átdolgozásával, Bp. XIV., Cházár András u. 10. sz., 1931). Főbb művei: Újpestvidéki Takarékpénztár (1899, ennek részben elbontásával és átépítésével jött létre az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház) Kereskedelmi kaszinó (Csáktornya, 1904) több síremlék a bp.-i Kozma utcai temetőben

Breuer Marcell

Breuer Marcell

A 20. századi építészettörténet - és ezzel szoros összefüggésben designtörténet - egyik fontos alakja Marcel Breuer. Neve leginkább a csővázas bútorok tervezése kapcsán vált ismertté világszerte, bár a bauhaus évek utáni építészi munkássága is jelentős, mind az Egyesült Államokban, mind Európában sokat tervezett és épített. Breuer - akit barátai Lajkónak becéztek - Pécsett született 1902. május 21-én. Alsó és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1920-ban a bécsi Művészeti Akadémián kezdett szobrászati tanulmányokat, de egy félév után Weimarba utazott, ahol a Bauhaus műhelyében Walter Gropius tanítványa lett. 1925-ben mesterlevelet kapott, és az iskolával együtt Dessauba költözött, ahol az iskola asztalosműhelyének tanár-vezetője volt. Ekkor tervezte első csőszékét, amely ismertté tette nevét. 1928-ban átköltözött Berlinbe. 1932-ben készült el első kivitelezett épülete Wiesbadenben. 1933-ban egy párizsi nemzetközi pályázaton két első díjat is nyert, és Zürichben elkészült két lakóépülete, mely az új elvek mintaszerű megvalósítását tükrözte (Doldertal 17. és 19., tervezőtársak: Alfred Roth és Emil Roth, 1934). 1934-ben hazaköltözött Budapestre. Fischer Józseffel és Molnár Farkassal társulva I. díjat nyertek a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatán és Várnai Marian bevonásával a szegedi Országos Társadalombiztosító Intézet-kórház tervpályázatán. A Mérnöki Kamara.

Bródy Imre (1891-1944)

Bródy Imre (1891-1944)

1891. december 23-án, Gyulán, jómódú polgári családban született. Apja Bródy Adolf, akinek sikeres ügyvédi irodája volt. A családhoz tartozott Bródy Sándor író és Bródy Ernő országgyűlési képviselő is. Az elemi, majd a polgári iskola első osztályát szülővárosában végezte, 1902 és 1909 között pedig Aradon, az állami főgimnáziumban tanult. 1909 és 1913 között Budapesten a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakos hallgatója volt. Itt szerzett középiskolai tanári oklevelet 1915-ben, az előírt gyakorlóév letöltése után. Gimnáziumi tanárként helyezkedett el, de 1919-ben már tanársegédi állást kapott a Műegyetemen Kluphaty Jenő professzor gyakorlati fizikai tanszékén. Közben disszertációján dolgozott, amelyben - korát megelőzve - kvantumelméleti módszerekkel elsőként számította ki az egyatomos ideális gázok kémiai állandóját. 1918-ban szerzett doktori címet. 1920-ban Magyarországon nagyon zavaros politikai viszonyok uralkodtak. Bródy Németországba emigrált, ahol a híres göttingeni egyetemre kapott meghívást. Itt a későbbi fizikai Nobel-díjas Max Born tanársegédje lett. Alig két év alatt hét tanulmánya jelent meg, a négy legfontosabbat Bornnal közösen írta. Ezekben annak a munkának a folytatásáról van szó, amit Born 1912-ben Kármán Tódorral kezdett el a kristályok dinamikájának Born-Kármán elméletéről, amely a rácspontok körüli kis amplitúdójú atom.

BRUCKNER GYŐZŐ

BRUCKNER GYŐZŐ

SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT 1900. NOVEMBER ELSEJÉN SZÜLETETT KÉSMÁRKON ÉS BUDAPESTEN HALT MEG 1980. MÁRCIUS 8-ÁN. KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYAIT A KÉSMÁRKI LÍCEUMBAN VÉGEZTE, AMELYNEK ÉDESAPJA EGYKOR TANÁRA VOLT. 1925-BEN VEGYÉSZMÉRNÖKI DOPLOMÁT SZERZETT A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEMEN. 1926-BAN A SZEGEDI FERENCZ JÓZSEF TUDOMÁNYEGYETEM I. SZÁMÚ VEGYTANI INTÉZETÉBEN SZÉKI TIBOR MELLETT VÁLLALT MUNKÁT. 1928-BAN KITÜNTETÉSSEL AVATTÁK DOKTORRÁ SZEGEDEN. EZT KÖVETŐEN ÖSZTÖNDÍJASKÉNT DOLGOZOTT BERLINBEN, MAJD GRAZBAN. VILÁGHÍRŰ TUDÓSOK MELLETT TANULMÁNYOZTA A MIKROANALITIKÁT. HAZATÉRÉSE UTÁN SZEGEDEN MIKROANALITIKUS ISKOLÁT ALAPÍTOTT. 1935-BEN SZERVES KÉMIAI MÓDSZERTAN TÁRGYKÖRBŐL LETT MAGÁNTANÁR. 1940-BEN TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA ELISMERÉSEKÉNT EGYETEMI TANÁRRÁ NEVEZTÉK KI ÉS EGYBEN A SZERVES KÉMIAI INTÉZET IGAZGATÓJÁVÁ. AZ Ő IGAZGATÁSA ALATT VÁLT A SZEGEDI INTÉZET A HAZAI SZERVES KÉMIAI KUTATÁS ÉS OKTATÁS JELENTŐS KÖZPONTJÁVÁ. MINDENKOR JELENTŐS RÉSZT VÁLLALT A SZEGEDI TUDOMÁNYOS ÉS EGYETEMI KÖZÉLETBEN, ENNEK EGYIK JELE VOLT, HOGY 1948-BAN A TERMÉSZETTUDOMÁNYI KARON DÉKÁNI TISZTET IS BETÖLTÖTTE. 1949-BEN MEGHÍVÁST KAPOTT AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM SZERVES KÉMIAI TANSZÉKÉRE, AHOL TÖBB MINT HÚSZ ÉVIG OKTATOTT ÉS KUTATOTT. MUNKÁSSÁGA SZÁMOS ALKALOMMAL RÉSZESÜLT MAGAS SZÍNTŰ ELISMEÉSBEN. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1948-BAN LEVELEZŐ TAGJÁVÁ, 1949-BEN RENDES TAGGÁ VÁLASZTOTTA.

Budó Ágnes (1914-1969)

Budó Ágnes (1914-1969)

Budó Ágoston 1914. március 4-én született. Tisztelettudó gyerekként járta végig a középiskolát, és a gazdasági világválság kellős közepén érettségizett le. Részt vett a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok versenyén, még a fényképe is bekerült a legügyesebb feladatmegoldók közé. Egyetemre akart menni, szülei jogászként képzelték el jövőjét. Budó eleget is tett a kérésüknek, bár volt egy alkalom, amikor úgy tűnt, ellenszegül: elment a Műszaki Egyetem felvételijére is. Sajnos azonban nem volt nála elég pénz a felvételi adatlaphoz, így húsz fillérenbukott meg mérnöki pályája. A jogi egyetemen az első félévet még úgy is jelesen zárta, hogy ebben nem lelte akkora örömét, mint a fizikában, ami sokkal jobban foglalkoztatta. Már akkor is létezett az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak elsőéves hallgatók számára kiírt versenye (ma: Eötvös-verseny), amin joghallgatóként elindult. A sok, fizikusnak és mérnöknek tanuló egyetemista között megnyerte a versenyt. Az eredményt Rados Gusztáv professzor, a Társulat első matematikai titkára jelentette be, akihez a nyertes megilletődve ment kezet fogni a kérdő tekintetek kereszttüzében. A professzor állhatatosságra buzdította, de szavai mögül kiérződött, hogy legközelebb fizikusként szeretne vele találkozni. Szüleinek - talán a nagyobb hatás kedvéért - nem is beszélt az eredményéről, így azok csak egy újsághírből értesültek.

Charles Baudelaire (1821-1867)

Charles Baudelaire (1821-1867)

Számos íróról, költőről, színpadi szerzőről mondták és írták, hogy a legnagyobb". És általában indokolt is volt a legmagasabb fokú értékelés, mivel sokféle tulajdonságnak, értéknek lehet egymástól eltérő felsőfoka. A legnagyobb bohózatíró mindenben különbözhet a legnagyobb hazafias költőtől is, a legnagyobb tankölteményírótól is. Victor Hugót még ellenfelei is a legnagyobb francia írónak vallották, Baudelairenek is ez volt a véleménye, miközben őt is indokoltan tartották a legnagyobb francia költőnek. Az azonban igaz, hogy Baudelaire megjelenésétől fogva más lett a költészet jellege nemcsak Franciaországban, hanem világszerte. Mindenfajta irodalmi modernségnek úgy volt a kezdete, hogy aggodalmas pontossággal ragaszkodott a legklasszikusabb, hagyományos versformákhoz. Általában vele kezdik a költői szimbolizmus indulását, ő azonban magát az amerikai Edgar Poe tiszteletteljes folytatójának vallotta. Egyébként ő volt a nagy amerikai lírikus-novellista francia fordítója és egész Európában népszerűsítője. Élete és művészete annyira ellentmondásos, hogy indokoltan mondták áhítatos katolikusnak, és ugyanilyen indokoltan átkozták istenkáromlásért. Írt kitűnő latinsággal középkori himnusz jellegű költeményt, és írt meghökkentő verset arról, hogy milyen egy utcán heverő és már oszlásnak indult macskahulla. Mint az ókori perzsa Mani és követői, a manicheusok vagy mint a középkori.

Charles Darwin

Charles Darwin

Darwin egy angliai kisvárosban, Shrewsburyben született, orvos apja ötödik gyermekeként és második fiúként. Már gyermekkorában lelkes természetbúvár volt, különösen a bogarak érdekelték, de hosszú sétái alatt jelentős növény- és ásványgyűjteményt is összeállított. Édesapja azt szerette volna, ha folytatja a családi hagyományt, és orvos lesz belőle, ezért 1825-ben elküldte az alig 16 éves fiút Edinburgh-ba orvostant tanulni. Darwin nem egészen két évig bírta az orvosi szakon, de az - akkoriban még érzéstelenítés nélkül végrehajtott - operációk sokkoló élménye elriasztotta az orvosi pályától. Egy ideig szégyellte bevallani apjának a kudarcát, ezért 1826-ban még visszatért Edinburgh-ba - látszólag orvosi tanulmányait folytatni, de valójában természettörténeti szakra iratkozott be. Nagy hatással volt rá egyik korai evolucionista szabadgondolkodó professzora, Robert Grant, aki nagy csodálója volt Jean-Baptiste Lamarck és Erasmus Darwin (Charles nagyapja) evolúciós írásainak. Grantot különösen az ősi tengeri élőlények, így a szivacsok és a mohaállatok érdekelték, mert úgy gondolta, hogy a növényeknek és az állatoknak közös tengeri ősük volt. Darwin is érdeklődni kezdett a gondolat iránt, és 1827-ben beadta első tudományos cikkét egy diákcsoporthoz. A tanulmány a mohaállatok egyik csoportjáról (Flustra) szólt.

Charles Eames (1907-1978)

Charles Eames (1907-1978)

Charles Eames egyik interjújában így vallott bútorairól: ...a szék végső megoldását akkor találom meg, ha abban egy élő teremtményt ismerek fel. Charles Eames több évtizedes kutatásainak, kísérletezéseinek megkoronázásaként alkotta meg 1956-ban Billy Wilder amerikai filmrendező ötvenedik születésnapjára a ma már klasszikus pihenőszékét. A kagyló három rózsafa lemezből áll, bőrkárpittal és öntött alumínium talppal. Kényelmet és kifinomultságot sugall - ennek tulajdonítható, hogy a 20. század egyik klasszikus darabjává vált, egy olyan életforma szimbólumává vált, amelyben a kényelem, az elegancia, az új iránti fogékonyság a hétköznapi élet alapértékeivé váltak. Charles Eames 1907-ben született. 1924 és 1926 között építészetet tanult a St.Lous-i Washington Egyetemen. A '30-as évek elején építészeti praxisa mellett egyre többet foglalkozott bútortervezéssel. A technika iránti csodálata, kísérletező kedve és a forma iránti érzékenysége termékeny talajra talált a mindennapi használati tárgyak világában. 1937 és 1940 között az időszak vezető formatervezői művészeti iskolájának, a Cranbrook Akadémia kísérleti tervezés tanszékének vezetője volt. Itt olyan tervezőkkel, művészekkel dolgozhatott együtt, mint a finn Eero Saarinen vagy Harry Bertoia. Az Akadémián ismerkedett meg későbbi feleségével Ray-el, aki a '40-es évek elejétől aktívan részt vett a bútorok kialakításában. 1941-ben Eero Saarinennel közösen tervezett hajlított furnér bútorokért a New York-i Modern Művészetek Múzeumában rendezett 'Organikus Design a lakótérben' versenypályázaton két díjat is nyertek. 1946-ban kiállított furnér székeire a Herman Miller cég felfigyelt, megvásárolta bútorainak gyártási jogát és egyben támogatta további kutatásait. A negyvenes évek elejére hosszas kísérletezések eredményeként kiérlelődött Eames bútortervezési módszere és jellegzetes organikus formavilága. A kor technológiájának korlátait figyelembe véve furnérból vagy fából készült

Hirdetés
Conti Lipót Antal

Conti Lipót Antal

kőfaragó, szobrász (Sopron, 1708-?, 1773) Mestere: Pietro Antonio Conti - Eysenkölbl Lőrinc Apjánál, Pietro Antonio Conti stukkókészítőnél, majd 1721 és 1726 között Eysenkölbl Lőrinc kőfaragómesternél tanult. 1734-ben pesti polgár, városi tanácsos. 1736-ban a pesti Invalidus-ház kápolnájában, 1739-ben Kőbányán a Segítő Szűz-kápolnájában és a pesti volt pálos templomban végzett kőfaragó munkákat. 1739-53 között Pesten a városi tanács megbízásából dolgozott. 1742-ben Kecskeméten Szentháromság-emlékművet emelt (tervrajza 1741-ből a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban). 1745-ben Pesten a szervitáknak dolgozott. 1761-ben Jászberényben a római katolikus templom toronyfülkéibe Szent István-, László-, Péter- és Pál-szobrot állított. 1764-65-ben a péceli Ráday-kastély munkálataiban vett részt. 1767-ben Budán, a tabáni Szent Katalin-templomban dolgozott. Hiteles szobraival való összehasonlítás alapján tevékenysége feltételezhető 1746 körül a pesti volt pálos templom oltárain és szószékén, valamint a vácrátóti templom oltárszobrain, 1750 és 1756 között a váci Szentháromság-emléken és az ottani piarista templom főkapuján, Kalazanti Szent József-szobrán.

Csikai Gyula (1930)

Csikai Gyula (1930)

Csikai Gyula 1930. október 31-én született hazánk keleti táján; Tiszaladányban, falun. A Debreceni Református Kollégiumban és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen eltöltött tanulóévek után 1953-ban szerzett tanári oklevelet. Szalay Sándor tanította meg a magfizika szépségeire, a kísérletező kutatás értékére és a tanári munka egyedülálló őrömére. Az a ma már tudománytörténeti érzékű fényképfelvétel, amely megmutatja, hogy a ködkamrában 6He-atommag bomlásakor a keletkezett elektron és a visszalökődő 6Li-ion nem ellentétes irányban repülnek szét, hanem a kirepülő láthatatlan (anti)neutrinótól is jókora visszarúgást kapnak, Csikai Gyula kandidátusi értekezéséből tankönyvek lapjaira, a Fizikai Szemle címoldalira is rákerült. Csikai Gyula kutatásai a neutronok által kiváltott magátalakulások vizsgálatira konvergáltak. 160 tudományos közleményét a tudományos folyóiratok mintegy 400 helyen idézik. A Csikai-Pető-szabályról szól lapunk jelen számának következő írása. A javarészt Debrecenben elvégzett kísérleti munka tanulságait használja fel az a Csikai Gyula által irt monográfia, amely két kötetben, "A gyorsneutron- generátorok kézikönyve" címen az Egyesült Államokban (a CRC Press kiadásában 1987-ben angolul) jelent meg. Csikai Gyula jövőérzékeny gyakorlatiassága csakhamar felismerte, hogy a különböző elemek neutronhatáskeresztmetszeteinek értéke alapvető fontosságú az atomenergetikában.

Czigler Győző

Czigler Győző

Külön kérdés, hogy építőművészetünk evolúcióját miféle nyomok jelentik letagadhat-lanul. Hogy mikor hordoznak tisztára technikai értékeket és mikor fejeződik ki bennük felfelé törekvése azoknak az építőenergiáknak, mik a virágzó büró-rendszer és iparszerű kezelés mellett nem felejtik, hogy az ő dolguk legalább is annyi részben művészet, mint amennyire mesterség vagy üzlet. Állnak és ujjal lehet rámutatni a példákra, melyek tegnap is, ma is létrejöttek a művészet nevében, művészet nélkül. Izolált jelenségek s nem kapcsolódnak abba a folyamatba, melyet tán Feszl kezdett s amivel ma egy friss erejű csoport próbálkozik. A jövendő historikusa kiolvashat belőlük gazdasági szimptómákat: egy újra csinált és hamar nőtt város gyors közeledését a kultúra felé. De mondanivalója sovány lesz és színtelen ott, amikor meg akarja állapítani a kőarculat építészeti erényeit. Amikor keres bennük egy korszakot: azt, hogy miféle építőgondolatokat és művészi mondanivalót reprezentálnak. Áll az is,amit Czigler épített: a matéria sokáig bírja az életet s a későbbi annalesekben majd megállapítható az igazság elfogulatlanul, megállapítható, hogy a Czigler nevével jelölt architektúra mit jelent és mit nem. Mert az ő energiáját nemcsak a tervezőasztal foglalta le: éveken át beleszólt azokba a kérdésekbe, melyek a magyar építőművészet kérdései. Éveken át katedrán ült s innét egész építőgenerációkra.

Czobor Béla

Czobor Béla

Czobor Béla tudós kutatója volt annak a múltnak, melyben a magyar föld középkori stilusnyelvet beszélő műemlékei születtek. Vallotta, hogy gyújtsunk össze mindent, ami a múltból ránk maradt, keressünk utána és becsüljük meg, mert amink van, úgy is kevés. Papnak avatták fel. Ám nem a papi hivatás volt igazi hivatása: neve a magyar régiségtudomány terén jelent sikereket. Életének ránk tartozó része akkor kezdődik, mikor tanár lesz, egyetemi katedrára lép s innét hirdeti az ifjú nemzedéknek az egyházművészeti emlékek fontosságát. 1852-ben született Székesfehérvárott. Itt végezte iskoláit, majd befejezte gimnáziumi éveit Győrött. A fővárosba kerülvén, már egyetemi tanulmányai elején megtalálja azt a szakmát, mit később oly termékenyen űzött. "Magyarország egyházi és világi hatóságai kiadott pecsétjeinek jegyzéke" című tanulmányával pályadíjat nyer a tud. egyetem bölcsészeti karánál 1873-ban. Ezidőben Ipolyi Arnold, Römer Flóris fejtettek ki nagy munkásságot és folytatták a magyar régiségtudomány mesterének: Henszlmann Imrének megkezdett munkáját. Ipolyi ekkor a besztercebányai püspöki székben ül s innét prédikálja a templomok művészi restaurációját, stilszerű felszerelését, a meglévő műemlékek életben tartását.

Dandelin történelem

Dandelin történelem

Charles Julien Brianchon (1783-1864) Sévres-ben született tüzértiszt, majd tanár. 21 éves korában mondta ki, tételét, ami Pascal tételének "duálisa". E szerint egy kúpszelet köré írható érintőhatszög átellenes végpontjait összekötő átlók egy pontban metszik egymást.

Daniel Defoe (1660-1731)

Daniel Defoe (1660-1731)

Kalandos élete folyamán egy könyvespolcra való könyvet írt, cikkei, vitairatai az újságírás-történet halhatatlan emlékei, regényeinek egy része korának jó átlagterméséhez tartozik, de van egyetlen könyve, amellyel a szépprózaírás legelső sorába lépett, nemcsak halhatatlant, hanem évszázadokra szóló hatásút teremtve. Ez a Robinson Crusoe. Robinson alakja és története rég levált alkotójáról, önálló életet él, Robinsonról kisgyermek korunktól fogva tudni szoktunk, s tudnak azok is róla, akik már el is felejtették, vagy soha nem is tudták, hogy ezt a halhatatlan ismerőst egy Daniel Defoe nevű író írta 1719-ben. Ezt a Defoe nevű írót nem is hívták Defoe-nak. Igazi neve Daniel Foe volt, egy londoni iparosember - gyertyamártó - fia, aki idővel a politikai élet terére lépett, és nem találta ehhez eléggé előkelőnek az apáktól örökölt nevet, megtoldotta a De szócskával, amelytől nemesi hangzást kapott. Úgy vélte, ez a jó hangzás előnyös bármelyik politikai pártban. Márpedig közéleti szereplésének évtizedeiben könnyedén változtatott pártot, és mindegyik párt szívesen fogadta, mert könnyed tollal és okos szellemességgel tudta bizonygatni bárkinek az igazságát. És mégsem mondható lelkiismeretlen politikai kalandornak, mert minden oldalról az emberséget, a méltányosságot, a szegények igazságát kereste. Valamelyest azonban mégis kalandor volt, mert igazságaihoz szinte hajszolta a veszedelme.

David Hume

David Hume

Hume 1711-ben Edinburghban született, és ott is tanult. Jogot hallgatott az egyetemen, de mindig is a filozófia érdekelte igazán, amely mellett már kora ifjúságában egy életre elkötelezte magát. Részben a túlfeszített tanulás miatt idegösszeroppanást kapott. Családja egy bristohi kereskedőhöz küldte dolgozni, abban a reményben, hogy az ott szerzett tapasztalat majd kigyógyítja a könyvekbe való begubózásból, de Hume nem tudott megbarátkozni ezzel az élettel. 1734-ben Franciaországba ment, folytatta filozófiai munkáját, melynek eredményeképpen öt év múlva megjelent az Értekezés az emberi természetről című filozófiai fő művének első és második könyve. Fogadtatása rendkívül kiábrándító volt; Hume szerint e könyv már "halva születetten hullt ki a nyomdagépből". Nem voltak olvasói, s csak egyetlen recenzió jelent meg róla, olyas-valaki tollából, aki szintén nem olvasta. Ezért Hume maga írt róla névtelen recenziót, a Kivonatot, amely nagyszerű rövid bevezető egész Filozófiai művéhez. Az első két könyv kiábrándító fogadtatása ellenére két év múlva Hume közreadta az Értekezés harmadik és negyedik (utolsó) könyvét. Ezeket is közönyösen fogadták. Elszántan arra, hogy nehezen elért filozófiai meglátásait megossza a közönséggel, egy évtized múltán újraírta az Értekezést két külön mű formájában, Tanulmány az emberi értelemről, illetve Tanulmány az erkölcsök elveiről címmel.

Démokritosz

Démokritosz

Démokritosz (ógörögül: Δημόκρ_ 3;τος) (Abdéra, I. e. 470 és I. e. 460 között - Abdéra, I. e. 370 körül), ókori görög atomista filozófus. Leukipposszal együtt szokták emlegetni, mint az atomelmélet megalapítóját. Azonban nemcsak általános atomelméletéről és kozmológiáiról írt, hanem az érzéki észlelésről, a biológiáról, a zenéről és számos más tárgyról is. Etikai rendszert is kidolgozott, mely lényegében megegyezett a később Epikurosz által képviselt etikával. Démokritosz életéről bőséges adattal rendelkezünk, ezek közül azonban sok valószínűtlen. Megbízhatóbb forrásokból úgy tűnik, hogy jómódú szülők gyermeke volt, aki fiatalkorában sokat utazott, bejárta Egyiptomot és a Közel-Keletet. Hatása az ókorban rendkívül nagy volt, neve alatt számos más munkát is terjesztettek, de már az ókorban tudták, hogy ezek túlnyomó többségét Bólosz írta. Hitelesnek tartott műveit Thraszüllosz a Kr. u. 1. században tizenöt tetralógiára osztotta, azonban ezek között is akadt olyan, amelyik nem tőle származott. E jegyzék alapján több, irodalommal foglalkozó művének címe is ránk maradt, így például a Peri rhüthmón kai harmoniasz (A ritmusokról és a dallamról) vagy a Peri Homéru é orthoepeiész kai glosszeón (Homéroszról avagy a helyes beszédről és szóalkalmazásrólAtomista filozófusoktól fennmaradt jelentősebb, hitelesnek tekinthető töredékeket olvashatunk Arisztotelésznél, főként a metafizika.

Tuti menü