Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Híres emberek önéletrajz gyűjteménye linkgyűjtemény linkjeinek képes leírásai - keresés a linkek között
részletek »

Híres emberek önéletrajz gyűjteménye képes leírás

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Képes leírás
Keresés
Találatok száma - 122 db
 Nicolas Bourbaki (több 20. századi fra

Nicolas Bourbaki (több 20. századi fra

Bourbaki csoport Fiatal matematikusokból az 1930-as években alakult csoport, amely azzal a céllal jött létre, hogy az egész matematikát a halmaz és a függvény fogalmára alapozva, axiomatikus módon építik fel. állt. Tudták hogy e hatalmas munka elvégzéséhez évtizedekre lesz szükség, és hogy fiatalos gondolkodásmódjukat megtartsák, az 50 évesnél idősebb tagokat kizárták a csoport munkájából. Műveiket Nicolas Bourbaki álnévvel adták ki, amelyet Ch. D. S. Bourbaki görög származású francia tábornoktól kölcsönöztek. Az eredetileg 10 kötetesre tervezett "A matematika elemei" sorozat első kötete 1939-ben, az utolsó 1976-ban jelent meg. A több, mint 50 kötetes sorozat ekkor megszakadt, mert a csoport 1968-ban feloszlott.

380 éve született Christiaan Huygens

380 éve született Christiaan Huygens

Gazdag polgári családból származott, apja politikus, nyelvész, zenész, matematikus, az orániai herceg titkos tanácsosa volt. Első matematikai eredményét 17 éves korában érte el, s alig 25 évesen megadta a "pi" addig ismert legjobb közelítését. A testvérével együtt épített távcsővel asztronómiai vizsgálatokat végzett, felfedezte, hogy a Szaturnusz gyűrűi különböző méretű sziklákból állnak, megfigyelte az óriásbolygó legnagyobb holdját, a Titánt és az Orion ködfoltot. Sikerült megkülönböztetnie a felhőn belül a csillagokat, az Orion-köd belső részei ma az ő nevét viselik. Mivel vizsgálatai során szükségessé vált az idő pontos mérése, 1657-ben ingaórát alkotott, de eredményeit csak jelentős késéssel publikálta. Összefoglalta a görbék matematikai elméletét, a matematikai inga lengésidejét, leírta a centrifugális erőt és kimondta, hogy az egyenletes körmozgás fenntartásához állandó erő kell. Itt fogalmazta meg az inercia-elvet, mely szerint a magára hagyott test egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Megfogalmazta továbbá az állandó sebességgel mozgó koordináta-rendszerek ekvivalenciájának és a mozgások szuperpozíciójának elvét is. Legismertebb munkája a Traité de la lumiere is csak 1690-ben látott napvilágot, saját indoklása szerint azért, mert remélte lesz ideje a tudomány nyelvére, a latinra lefordítani. Konstruált zsebórát és egy saját maga által alkotott zenei skála alpján.

Agatha Christie (1890-1976)

Agatha Christie (1890-1976)

Agatha Mary Clarissa Miller - akit a világ minden pontján Agatha Christie néven ismernek - 1890. szeptember 15-én született a délnyugat-angliai Torquay-ban, Devonshire grófság egy tengerparti városkájában, az amerikai Frederick Alvah Miller és az angol Clarissa Margaret Boehmer harmadik gyermekeként. Nővére (Margaret Frary Miller) tizenegy, míg bátyja (Louis Montant Miller) tíz évvel volt idősebb nála. Mivel ekkora korkülönbség volt testvérei és közte, akik egyébként bentlakásos iskolában tanultak, Agatha tulajdonképpen egykeként nőtt fel. A kor szokásainak megfelelően otthon nevelkedett. A tanulás mellett rengeteget olvasott. Korai irodalmi élményei közé tartoztak Carroll, Defoe, Dickens, Verne és Dumas művei. 1901-ben meghalt az édesapja. Édesanyja körülbelül egy évig egy helyi leányiskolába járatta, ahol algebrát, nyelvtant és fogalmazást tanult. 1906-ban Párizsba utaztak, ahol egy ottani intézetben Agatha - többek között - irodalmat és filozófiát tanult. Eközben zongorázni és énekelni tanult. Arra vágyott, hogy operaénekesnő, mégpedig Wagner-énekesnő legyen, ám hangja nem volt elég erős, ráadásul félénksége miatt iszonyodott a nyilvános szerepléstől. Archibald Christie hadnaggyal Angliában ismerkedett meg. Nem sokkal később eljegyezték egymást, és tizennyolc hónappal később, 1914 karácsonyán összeházasodtak. Az első világháborúban Archibald vadászrepülőként szolgált.

Akin Károly (1830-1893)

Akin Károly (1830-1893)

Akin Károly (Buda, 1830. január 15. - Fiume, 1893. október 31.) bölcsészdoktor, fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a levelezőlap feltalálója. Főbb művei A Calsescentiáról (Term. Tudom. Társ. Közlöny 1866) A gázok összenyomhatóságáról (Ért. a természettudományok köréből I. 6. szám 1867) Ideen zur Reform des höheren Unterrichtswens (1868) A magyar bank szervezéséről (1873)

Alpár Ignác

Alpár Ignác

A magyar építészet legtermékenyebb időszakának, az elmúlt századforduló késő historizmusának egyik kiemelkedő építésze 1855. január 17-én született a Józsefvárosban, stájer eredetű iparoscsaládban. Apja Schöckl Mátyás már Pesten asztalosmester, üzeme a kor legnagyobb építkezéseihez dolgozott. Anyja Eisele Mária Württenbergből idetelepült iparoscsalád leszármazottja. Ignác még Schöckl néven a belvárosi főreáliskola elvégzése után elszegődött kőműves inasnak és 1873-ban szerzett szabaduló levelet. Hauszmann Alajos irodájába került, akinek bíztatására 1874-től Berlinben az Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait az antik hagyományokra épülő neoreneszánsz irányzat szellemében. Az akadémia befejezése után berlini építészirodákban dolgozott. 1880-ban elnyerte a Schinkel érmet. Ez évben magyarosította nevét Alpárra. Itáliai tanulmányútjáról Hauszmann meghívta a budapesti Műegyetemre tanársegédnek. 1881-1888 között tanított a díszépítéstan tanszéken. Közben sokat pályázott. 1883-ban házasságot kötött Orth Antoniával, egy aradi kereskedő leányával. Már 1883-ban elnyerte a herkulesfürdői Szapáry fürdőház megtervezését, s ezt követték a megszaporodó erdélyi megbízások. Műveinek jelentős hányada így Erdélyben található, ahol különösen vármegyeházái és templomtervezései kiemelhetők. 1888-ban önálló tervezőirodát nyitott, először a Teréz körút 7-ben, majd 1891-től az Almássy tér 11. szám alatt felépült saját lakó- és irodaépületében. A jó szervező képességű, menedzser típusú építész hamarosan korának egyik vezéregyéniségévé vált, irodája prosperált. Számos jelentős középület tervezését sikerült megszereznie: 35 pályázatból 22-t. Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával, a később újra felépített városligeti Vajdahunyadvárral érte el. 1900-1914 között legfontosabb művei a bankok voltak, melyek a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Roosevelt tér) máig meghatározó

Hirdetés
Alvar Aalto

Alvar Aalto

A jeles finn építészt a modern építészeti mozgalom második nemzedékéhez sorolják az ornamentikát mellőző, az épület rendeltetését változatos és célszerű kubusokkal hangsúlyozó, s ezért a funkcionalizmusnak - vagy általános elterjedése miatt nemzetközi stílusnak is - nevezett építészet kiemelkedő jelentőségű követőjének-alakítójának tekintik. Ennek az irányzatnak éppenséggel a finnek között is volt már korábban reprezentáns: Alvar Aalto nemzedékét megelőzték Eero Saarinen, Armas Lindgren és Herman Gesellius építészek, akik az 1900-1914 közötti években az akkor tevékeny magyarországi Fiatalok-ra is nagy hatással voltak. A finnek természetesen joggal büszkék Alvar Aaltóra, hiszen a kis nemzeteknek külön törekvésük és érdemük, ha a kultúra terén pótolhatják, amit a nagyok a politikai játékban kisajátítanak maguknak. Érthető, hogy Aalto képe már régen finn bankjegyen is szerepel (noha az euro ezt le fogja mosni), s még inkább érthető, hogy a finnek a 100. születésnapot is kellően megünneplik. Aalto alkotásai immár műemléknek számítanak. Az ez évi noszvaji műemlékvédelmi nyári egyetem nyitó előadásán (1998. június 30.) is róla szóltak, életművét Maire Mattinnen asszony méltón interpretálta.

Ancsel Éva

Ancsel Éva

(Bp. 1927. máj. 23.-Bp. 1993. máj. 1.) Filozófus, egy. tan. (1978-), a filozófiai tud.-ok kandidátusa (1973), majd doktora (1977), az MTA tagja (l. 1985, r. 1990). Középisk.-i (1950-), majd tanítóképző int.-i tanár (1960-), a Gyógyped.-i Tanárképző Főisk. docense (1968-), az ELTE bölcsészettud.-i kara filozófiai tanszékének oktatója (1970-). Esztétikai és tört.-filozófiai munkássága mellett különösen jelentősek etikai tanulmányai, amelyek ped.-ok nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták. Nagy szerepet játszott a középisk.-i filozófiaokt. megvalósításában és ált. a filozófiai műveltség terjesztésében. Munkásságát Áll. Díjjal (1983) és SZOT-díjjal (1986) ismerték el. - F. m.: Művészet, katarzis, nevelés. Bp. 1970.; A szabadság dilemmái. Bp. 1972.; A megrendült öntudat mítoszai. Bp. 1974.; Töredékek az emberi teljességről. Bp. 1976.; Történelem és alternatívák. Bp. 1978.; Írás az éthoszról. Bp. 1981.; Éthosz és történelem. Bp. 1984.; Etikai tanulmány a tudásról és a nem-tudásról. Bp. 1986.; Az aszimmetrikus ember. Bp. 1989.; Az ember mértéke vagy mérték-hiánya. Bp. 1992.; Az élet, mint ismeretlen történet. Bp. 1995.

André Marie Ampere (1775-1836)

André Marie Ampere (1775-1836)

1775. január 22-én született Lyonban. Apja jómódú kereskedő volt, aki nagy gonddal nevelte és neveltette fiát. Az élénk eszű, érdeklődő, 13 éves ifjúra különösen a Nagy Francia Enciklopédia volt hatással, már tizennégy éves korában lelkesedve olvasta végig mind a húsz kötetet. Ezek keltették fel érdeklődését a természettudományok, a filozófia iránt. A természettudományok iránti érdeklődése felszínre hozta a matematika szépségének a felfedezését is. Apja nagy könyvtára is segítette, hogy elsajátítsa a számelmélet elemeit, de itt nem állt meg, hanem szülei rosszallása ellenére, áttanulmányozta Eukleidész Elemek című könyvének több fejezetét is. Amikor a házi könyvtárban felfedezte Euler és Daniel Bernoulli latin nyelvű műveit, önszorgalomból megtanult latinul. Ifjúként érte 1789-ben a francia forradalom. 1793-ban apjára ráfogták, hogy arisztokrata, és kivégezték. A 18 éves fiatalemberre, aki különben meg volt győződve a forradalom helyességéről, e szörnyű csapás bénítólag hatott, elvesztette érdeklődését minden iránt. A letargikus állapotból Rousseau botanikai levelei és a római költők (Horatius) olvasása szabadította ki. 1796-ban megismerkedett Julie Caronnal, akit feleségül szemelt ki. A házassághoz azonban állásra volt szüksége, azért Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni, majd 1801-ben Bourg városában a kerületi központi iskola fizikatanára lett.

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)

1860. január 29-én született Anton Csehov Anton Pavlovics Csehov / 1860 - 1904 / Egy évvel az orosz jobbágyfelszabadítás előtt született, és egy évvel az első orosz forradalom előtt halt meg. Az a negyvennégy év, amely e két dátum közt eltelt, az orosz polgári fejlődés kora, amelyben sajátosan vegyült egy gyors tőkés gazdagodás a vele kialakuló proletariátussal és a cári rend tovább élő hűbéri valósága. Nagy remények és nagy csalódások kora ez a negyvennégy esztendő. Hitek és tévhitek, ábrándok és lemondások kavarognak a gondolkodók tudatában. A fejlődés Nyugathoz képest elmaradott, de az üteme egyszeriben gyorsabb. Évszázadokat kellene behozni, miközben a minden változástól rettegő hivatalok vak fegyelmű csendőrökkel vigyázzák, nehogy valami lényeges változás is bekövetkezzék. Elevenen él egymás mellett a felvilágosodás öröksége és a cári önkény öröksége. Ebben az ellentmondásokkal teljes és forradalmi vágyakkal terhes Oroszországban emelkedett fel az irodalom Tolsztoj és Dosztojevszkij magasságáig, s lett izgatottan figyelt példaképe a nyugati irodalmaknak is. Ennek a korszaknak szinte évszám szerinti kortársa Csehov, aki negyvennégy évig tartó, sikerekkel és betegségekkel teljes élete alatt várta azt a változást, amelynek már a kísérletét sem érhette meg. Tudta, hogy a közeljövő már valami újat, valami mást, valami jobbat hoz, de nem tudta, milyen is lesz az a jövő.

Hirdetés
APÁCZAI CSERE JÁNOS

APÁCZAI CSERE JÁNOS

Apáczai 1625-ben született székely szabadparaszti családból. Tanulmányait a kolozsvári latin iskolában, majd a gyulafehérvári kollégiumban végezte. Kés˜bb - 1648-1653 között - Hollandiában tanult. Hollandiai tartózkodása alatt közelr˜l láthatta az egyik legfejlettebb polgári állam társadalmának bels˜ életét, iskolaügyét, mˆvelGyulafehérvárra 1653 nyarán érkezett vissza feleségével és kisgyermekével, s ˜sszel máris átvette a kollégium egyik gimnáziumi osztályának oktatását. De messze túlment az addig oktatott hagyományos tananyagon. Egykori tanítványa, Bethlen Miklós írta róla, hogy a Vergilius-mˆ, a Georgica szokásos magyarázata során fizikát, csillagászatot és földrajzot tanított. Bezzeg ˜ tudott ex necessitate virtutem et gloriam csinálni: fogja a Virgilius Georgicáját, azt kezdi fordíttatni magyarra a tanulókkal, de nem hogy azok tudták volna (amicsodások akkor voltak) végbevinni. Ô azért maga foga vélek együtt hozzá, és annak alkalmatosságával fizikát, asztronómiát, geográfiát kezd tanítani úgy, hogy egyszer azt az ˜ Georgicáját írni s tanulni kezdék a teológiára s filozófiára járó diákok is, Bisterfeld német professzornak nagy gyalázatjára és bosszúságára..." Apáczai ezeket az új tananyagrészeket saját mˆve, a Magyar Encyclopaedia anyagának felhasználásával adta el˜. E könyvében a legf˜bb tudományok rendszerbe foglalt ismertetését közli magyar nyelven.

Arany Dániel

Arany Dániel

Arany Dánielt elsősorban a róla elnevezett versenyről ismeri az egész ország. Az Arany Dániel Matematika Verseny lényegében a Kalmár folytatása, a 9-10. évfolyam legfontosabb és legnagyobb tömegeket megmozgató megmérettetése, amelyet évente szervez meg a Bolyai János Matematikai Társulat. Döntőjét sokan az Országos Középiskolai Matematika Verseny előszobájának tekintik, az első helyekről pedig többen a nemzetközi diákolimpiára is kijutottak. Arany Dániel (1863-1945) eleinte a győri főreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) matematikatanára volt, majd Budapestre költözött és felsőbb ipariskolákban tanított. Tudományos munkája nem volt kiemelkedő, de pedagógusként - mindjárt pályája legelején - fontos lépést tett a jövő generációinak fejlődéséért. Magyarországon először ő ismerte fel, hogy nemcsak egyetemi szinten fontos a matematika széleskörű népszerűsítése. Az 1893 decemberében általa alapított Középiskolai Matematikai Lapok "fő czélja tartalomban gazdag példatárt adni a tanárok és tanulók kezébe" - szól az első szám bevezetője. Az új lap iránt a nemzetközi tudóstársadalom is érdeklődött, hiszen addig csak Franciaországban indult hasonló kezdeményezés. Arany Dániel a KöMaL szerkesztése mellett tankönyveket is írt. Szakmai elismertsége ellenére a politikai változások miatt társainak többségéhez hasonlóan ő is korlátokba ütközött.

Arisztotelész

Arisztotelész

A thrákiai Sztageirosz városában született. Apja, Nikomakhosz a makedón uralkodó orvosa, korán meghal, a fiút nagybátyja neveli. Ie. 367-ben Athénba utazik és az Akadémia tanulója lesz 20 éven keresztül Platón haláláig. Itt megismerkedik a platóni bölcselettel és közben tudományos kutatást is végez. Ezt követően elhagyja Athént és Atarneuszba megy, ahol az uralkodó unokahúgát veszi feleségül.(állítólag született egy törvénytelen gyermeke is Nikomakhosz -neki írja a Nikomakhoszi Etikát) Ezután 2. Philliposz kérésére fiát, Nagy Sándort neveli. Kettejük kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatásukat sokféleképpen értelmezték. De Plutharkosz szerint kezdetben Alexandrosz nem kevésbé szerette mesterét, mint az apját. Hiszen az apja adott neki életet, de Arisztotelész tanította meg nemesen élni. Későbbbizalmatlan lett iránta, elhidegedett tőle. De bölcselet iránt érzett szenvedélye sohasem veszett ki lelkéből..Ie. 335 megalapítja iskoláját a Lükeiont. (Lyceum) Nevét Apollón isten Lükeiosz ligetéről kapta, ahol működött. Arisztotelész és tanítványait peripatetikoszok megnevezéssel is illették (peripatosz-sétálóhely). Tanítványait 2 csoportba lehet osztani: 1, akromatikusok (beavatottak) vagy ezoterikusok(bentlakók) 2, exoterikusok(csak néhány előadásra járnak be meghallgatni) A Lükeionban hatalmas könyvtárat rendezett be és sokoldalú tudományos munkásságot fejtett ki.

Árkay Aladár

Árkay Aladár

építész, iparművész, festő (Temesvár, 1868. február 1.-Budapest, 1932. február 2.) Mestere: Székely Bertalan - Lotz Károly Tanulmányait a budapesti Műegyetem építész karán kezdte 1886-ban. Egyetemi évei alatt festészettel is foglalkozott, mestere » Székely Bertalan és » Lotz Károly volt. Az építész diploma megszerzése után párizsi tanulmányutat tett, majd szakmai gyakorlaton vett részt Bécsben F. Fellner és H. Helmer építész irodájában, amely színházépítkezésekre specializálódott. Hazatérve » Hauszmann Alajos irodájában helyezkedett el, és Kallina Mór építész mellett részt vett a Budai Várban épülő (azóta elpusztult) Honvédelmi Minisztérium és Honvéd Főparancsnokság, a Budai Vigadó és a Szent Gellért-emlékmű munkáiban. 1899-ben a Szépművészeti Múzeum pályatervén harmadik díjat nyert. Első önálló épülete, az erős lechneri hatást mutató Babochay-villa (1905) a Hősök terén, a Műcsarnok oldalán, az Andrássy út sarkán áll, erősen átépítve. A népi építészet formajegyeit hordozza a Kós Károly-kör elgondolásaival rokon, a Kis-Svábhegy déli oldalára tervezett összefüggő villanegyed, amelyet 1910-13 között épített fel. A lakóházak két-három - egyéni igény szerint variált - alaprajzi típust követnek. A külsőleg még nem teljesen letisztult megjelenésű lakóházaknak a funkciót szem előtt tartó belső tagolása már a modern építészet felé mutat. 1913-ban megbízást kapott Budapesten.

Árkay Bertalan

Árkay Bertalan

építész (Budapest, 1901. április 11.-Budapest, 1971. november 3.) 1925-ben építészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1926-ban a párizsi Academie des Beaux-Arts ösztöndíjasa volt, és Thier, párizsi építész irodájában dolgozott. 1926-1927 között a bécsi Akademie der Bildenden Künste főiskolán és a Meisterschule für Architekturon tanult, Peter Behrenstől; 1928-1930-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1937-től a Szépirodalmi és Művészeti Akadémiának, 1940-től az Országos Egyházművészeti Tanács építészeti szakosztályának, 1941-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt tagja. 1961-ben a párizsi Salon des Beaux-Arts kiállításán festményeivel II. díjat nyert. ~ a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott családiházó, villa- és bérháztervezője volt. Korai villái még art deco stílusban épültek, a harmincas évektől pedig lapos tetős, szalagablakos, modern stílusú épületeket tervezett. 1928-tól tervezett templomokat, eleinte apjával, Árkay Aladárral, annak 1932-ben bekövetkezett halála után pedig önállóan. Nevéhez fűződik a főváros első modern templomaként számon tartott és megépülése után jelentős vitákat kiváltott városmajori templom építése, melyen a Bauhaus és az itáliai novecento hatása mutatható ki. A 30-as, 40-es években több kiállításarchitektúrát is tervezett nemzetközi kiállításokra és a Nemzeti Szalon termeibe.

Arkhimédész

Arkhimédész

Arkhimédész (görög: Αρχιμή^ 8;ης) (kb. i. e. 287., Szürakuszai - i. e. 212., Szürakuszai) természettudós, ókori szicíliai matematikus, mérnök, fizikus, csillagász, filozófus. Néhány matematikatörténész őt tartja a legnagyobb ókori matematikusnak, Carl Friedrich Gauss a három legnagyobb között tartotta számon. Fiatalabb éveiben Egyiptomban, Alexandriában élt, és valószínűleg kapcsolatot tartott az alexandriai tudósokkal. Itt ismerkedett meg és barátkozott össze egyebek között Eratoszthenésszel; tudományos eredményeiről nagyrészt kettejük baráti-tudományos levelezéséből tudunk. Pár év múlva visszaköltözött rokona, II. Hierón szirakuzai fejedelem udvarába, és élete végéig ott is maradt. A második pun háborúban, amikor a Marcellus konzul vezette római hadak megostromolták Siracusát, Arkhimédész ötletes gépezeteket szerkesztett, és a védők döntően ezeknek köszönhetően két évnél is tovább meg tudták tartani a várost, ami végül csak árulás eredményeként esett el. A gépek különösen a római hajóhadnak okoztak nagy veszteségeket. Marcellus megparancsolta ugyan, hogy a nagy tudós életét kíméljék meg, de egy légionárius mégis leszúrta a matematikai problémáiba merült, 75 éves tudóst. A legenda szerint azzal ingerelte fel a katonát, hogy amikor az összetaposta a homokba rajzolt ábráját, Arkhimédész rászólt: Μη μου τους κύκλου` 2; τάραττ^ 9;, vagyis: Noli turbare circulos meos! (mások szerint: Noli tangere circulos meos) (= "Ne zavard a köreimet!") Marcellus a gyilkost megbüntette, és Arkhimédészt tisztességgel eltemettette. Kívánsága szerint a hengerbe írt gömb és kúp körvonalait, legkedvesebb tételének ábráját vésette sírkövére. Arkhimédész arról vált széleskörűen ismertté, hogy Egyiptomban, a földek öntözésére megszerkesztette vízemelő gépezetét, az arkhimédeszi csavart - korábban a parasztok vödrökkel húz

Artner Tivadar

Artner Tivadar

Az elemi iskolát Csáktornyán (1935-1939), gimnáziumi tanulmányait Zalaegerszegen a Deák Ferenc Gimnáziumban végezte el (1941-1948). 1948-1950-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1950-1953-ban a budapesti egyetemen tanult, ahol 1953-ban magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Még ebben az évben a Szabad Nép szerkesztőségében kezdett dolgozni, 1957 januárjában átszervezés címén elbocsátották. 1958. január-májusban a Művészettörténeti Dokumentációs Központban tudományos kutató, 1958 júniusától 1960 áprilisáig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál képszerkesztő volt. Ezt követően rövid, többnyire csak néhány hónapos munkaviszonyok következtek az Új Írásnál, az Élet és Irodalomnál, a Hírlapkiadó Vállalatnál, a Képcsarnok Vállalat Műgyűjtő c. lapjánál, a Művészeti Alap propagandacsoportjánál. 1973 szeptemberétől 1975. június 30-ig a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága alkalmazásában a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban dolgozott. 1975-től szellemi szabadfoglalkozású, 1984-től rokkantsági, 1989-től rendes nyugdíjas lett. Az 1960-as évektől az egyik legismertebb művészeti ismeretterjesztő íróként tartották számon. Évezredek művészete c. könyvének egyik illusztrációja, ill. képaláírása miatt nyomozás indult ellene, amit 1966-ban megszüntettek, de figyelmeztetésben részesítették. (Az elkészült könyvet bezúzták, majd kijavítva újranyomták.)

Auguste Comte (1798-1857)

Auguste Comte (1798-1857)

Montpellier-ben született royalista érzelmű, szigorúan vallásos családban. Középiskolai tanulmányait a helyi liceumban végezte, majd 1814-től az Ecole Politechnique diákja lett (itt matematikát tanult), s rövid időn belül az iskola egyik vezéregyénisége lett. Az elavult vizsgarendszer elleni tiltakozás miatt azonban kizárták a tanintézetből. Ekkor alkalmi munkákból, óraadásból élt, majd 1817-től Henri de Saint-Simon (1760-1825) személyi titkára lett. Az utópista gondolkodó oly nagy hatást gyakorolt Comte-ra, hogy egyes kutatók körében feltámadt a gyanu, miszerint Comte a mester tanait vette át, illetve fejlesztette tovább. A következő gondolatok: A történelem az emberi értelem fejlődésének folyamata. vagy A filozófia feladata a tökéletes társadalom megalapozása. vagy Az emberi megismerésnek és a társadalom történetének egyaránt három fázisa van. mind Saint-Simontól (is) eredeztethető.A közös munkálatok (folyóiratok, cikkgyűjtemények kiadása) közben nézeteltéréseik támadtak, s ennek folytán 1824-ben szétváltak útjaik. Comte ezt követően többször is pályázott tanári állásra, de mindig elutasították, ezért lakásán tarott előadásokat a pozitív filozófia alapjairól. Ezt a párizsi értelmiség némi gyanakvással fogadta. 1848-ban létrehoztaa Pozitivista Társaságot, 1851-től III.Napoleon buzgó híveként a pozitív vallás megteremtésén fáradozott.

Tuti menü