Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Építészek (külföldi betűrendben) képes leírás - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu
részletek »

Építészek (külföldi betűrendben) - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Építészek (külföldi betűrendben)
Keresés
Találatok száma - 10 db
Alvar Aalto

Alvar Aalto

A jeles finn építészt a modern építészeti mozgalom második nemzedékéhez sorolják az ornamentikát mellőző, az épület rendeltetését változatos és célszerű kubusokkal hangsúlyozó, s ezért a funkcionalizmusnak - vagy általános elterjedése miatt nemzetközi stílusnak is - nevezett építészet kiemelkedő jelentőségű követőjének-alakítójának tekintik. Ennek az irányzatnak éppenséggel a finnek között is volt már korábban reprezentáns: Alvar Aalto nemzedékét megelőzték Eero Saarinen, Armas Lindgren és Herman Gesellius építészek, akik az 1900-1914 közötti években az akkor tevékeny magyarországi Fiatalok-ra is nagy hatással voltak. A finnek természetesen joggal büszkék Alvar Aaltóra, hiszen a kis nemzeteknek külön törekvésük és érdemük, ha a kultúra terén pótolhatják, amit a nagyok a politikai játékban kisajátítanak maguknak. Érthető, hogy Aalto képe már régen finn bankjegyen is szerepel (noha az euro ezt le fogja mosni), s még inkább érthető, hogy a finnek a 100. születésnapot is kellően megünneplik. Aalto alkotásai immár műemléknek számítanak. Az ez évi noszvaji műemlékvédelmi nyári egyetem nyitó előadásán (1998. június 30.) is róla szóltak, életművét Maire Mattinnen asszony méltón interpretálta.

Charles Eames (1907-1978)

Charles Eames (1907-1978)

Charles Eames egyik interjújában így vallott bútorairól: ...a szék végső megoldását akkor találom meg, ha abban egy élő teremtményt ismerek fel. Charles Eames több évtizedes kutatásainak, kísérletezéseinek megkoronázásaként alkotta meg 1956-ban Billy Wilder amerikai filmrendező ötvenedik születésnapjára a ma már klasszikus pihenőszékét. A kagyló három rózsafa lemezből áll, bőrkárpittal és öntött alumínium talppal. Kényelmet és kifinomultságot sugall - ennek tulajdonítható, hogy a 20. század egyik klasszikus darabjává vált, egy olyan életforma szimbólumává vált, amelyben a kényelem, az elegancia, az új iránti fogékonyság a hétköznapi élet alapértékeivé váltak. Charles Eames 1907-ben született. 1924 és 1926 között építészetet tanult a St.Lous-i Washington Egyetemen. A '30-as évek elején építészeti praxisa mellett egyre többet foglalkozott bútortervezéssel. A technika iránti csodálata, kísérletező kedve és a forma iránti érzékenysége termékeny talajra talált a mindennapi használati tárgyak világában. 1937 és 1940 között az időszak vezető formatervezői művészeti iskolájának, a Cranbrook Akadémia kísérleti tervezés tanszékének vezetője volt. Itt olyan tervezőkkel, művészekkel dolgozhatott együtt, mint a finn Eero Saarinen vagy Harry Bertoia. Az Akadémián ismerkedett meg későbbi feleségével Ray-el, aki a '40-es évek elejétől aktívan részt vett a bútorok kialakításában. 1941-ben Eero Saarinennel közösen tervezett hajlított furnér bútorokért a New York-i Modern Művészetek Múzeumában rendezett 'Organikus Design a lakótérben' versenypályázaton két díjat is nyertek. 1946-ban kiállított furnér székeire a Herman Miller cég felfigyelt, megvásárolta bútorainak gyártási jogát és egyben támogatta további kutatásait. A negyvenes évek elejére hosszas kísérletezések eredményeként kiérlelődött Eames bútortervezési módszere és jellegzetes organikus formavilága. A kor technológiájának korlátait figyelembe véve furnérból vagy fából készült

Gotfried Boehm

Gotfried Boehm

német művészettörténész 1942-ben született. 1977-től a bochumi, 1979-1986 között agiesseni, 1986 óta a bázeli egyetem professzora. Tagja volt a Bacsó Béla által szerkesztett Athenaeum szerkesztőbizottságának. Jelentősebb művei: Philosophische Hermeneutik (Filozófiaihermeneutika,1976), Die Hermeneutik und die Wissenschaften (Ahermeneutikaésatudományok, 1978), Bildnis und Individuum (Képmás és egyéniség,1985).Magyarul főként az Athenaeum és az Enigma című folyóiratokban olvashatók tanulmányai.

Gustave Eiffel

Gustave Eiffel

1832. december 15-én Dijonban született Alexandre Gustave Boenickhausen néven François Alexandre Boenickhausen és Catherine Mélanie Moineuse fia. Volt 2 nővére: Marie és Laure. Nagyon jóeszű, de rettentő rossz gyerek volt. Lusta volt tanulni. Először Dijonban járt iskolába, majd szülei Párizsba küldték a Collége Sainte Barbe iskolába, hogy felkészüljön az École Polytechnique-re, javuljon a magatartása és a tanulmányi eredménye. Az École Polytechnique-re nem vették fel, de a felvételin elért pontokkal egy másik jóhírű párizsi főiskolára, az École Centrale-ra felvételt nyert. Itt vegyészmérnöki diplomát szerzett, mivel Mollerat nagybácsijának a festékgyárát szerette volna megörökölni. Ez azonban családi veszekedés következtében nem sikerült. Charles Nepveu cégénél kapott állást. Itt részt vett egy híd építésében Bordeaux-ban. 1862-ben feleségül vette Marguerite Gaudelet-t, egy gazdag dijoni sörgyáros lányát. Clichy-La-Garenne-ben vettek lakást. 1864-ben megvett Levallois-Perret-ben egy rossz állapotú gyárat. Ebből egy nagyon jól működő, sikeres vállalkozást hozott létre. A cég az Eiffel &Cie (Eiffel és társa) nevet kapta. Eiffel ugyanis ebben az időben hagyta el a Boenickhausen nevet, mivel a hazafias franciák nem tudták, vagy nem akarták kimondani helyesen a nevét. Az Eiffel név családjának német származására utal. A család ugyanis Marmagenből, az Eifel-vidékről származott.

Johann Lucas von Hildebrandt

Johann Lucas von Hildebrandt

építész (Genova, 1668. november 14.-Bécs, 1745. november 16.) Mestere: Carlo Fontana Johann Bernhard Fischer von Erlach mellett a sajátos hangvételű osztrák érett barokk legnagyobb hatású mestere. Pályáját Itáliában kezdte, 1690 körül Rómában Carlo Fontana műhelyében tanult, majd apja szakmáját követve hadmérnökként dolgozott a Savoyai Jenő parancsnoksága alatt Észak-Itáliában harcoló osztrák seregben. 1696-ban Bécsben telepedett le. 1700-ban udvari építész lett, 1720-ban nemesi rangot kapott. 1723-tól a császári építkezések főfelügyelője, majd 1740-től udvari főépítész volt. A császári család tagjainak, a szerzetesrendeknek és a gazdag középosztálynak egyaránt dolgozott, legfőbb megbízói azonban az arisztokraták, elsősorban Savoyai Jenő herceg, a Harrach grófok és az előbb birodalmi alkancellár, majd würzburgi hercegérsek Friedrich Karl von Schönborn voltak. Választékosan dekoratív stílusa a római érett barokk, az észak-itáliai, főleg Guarino Guarini nevével fémjelzett barokk és a rokokó felé előremutató francia barokk építészet eredményeiből egyaránt merített. Korai művei között mindjárt olyan jelentős alkotások szerepelnek, mint a bécsi Mansfeld-Fondi- (később Schwarzenberg-) palota (1697-től), a féltoronyi Harrach-kastély (1701-11) vagy a Savoyai Jenő herceg számára a Csepel-szigeten 1701-02-ben épített ráckevei nyári kastély, amely már az új típusú, Közép-Európában.

Hirdetés
Leon Battista Alberti

Leon Battista Alberti

A humanista, a teoretikus és az építész Alberti festészetrôl írt traktátusa tehát nem festô mˆve. Ellentétben a korábban mˆködött Cenninivel vagy a késôbbi Piero della Francescával és Leonardóval, Alberti nem a mˆhelyben, valamely mester környezetében nevelkedett, hanem klasszikus nyelveket tanult és egyetemre járt, ahol kánonjogi tanulmányokat folytatott. Ilyen képzettséggel igencsak meglepô, hogy egy festészetrôl szóló elméleti mˆ megírására vállalkozott, ami csak akkor válik érthetôvé, ha ismerjük sokoldalú tehetségét, szerteágazó érdeklôdését és kapcsolatát kora képzômˆvészetével és mˆvészeivel. Az Alberti család egyike volt Firenze tekintélyes és gazdag dinasztiáinak, vagyonuk gyapjú- és szövetkereskedésbôl származott. A családot 1387-ben számˆzték a városból, ahova csak 1428 után térhetett vissza (a Brunelleschinek írt Prológusban szerzônk keserˆen emlékezik meg a lungo essilio"-ról, amelyben az Albertik megöregedtek", mire visszajutottak ornatissima patriá"-jukba). Battista (a Leone név késôbbi) 1404-ben született Genovában, apja, Lorenzo di Benedetto Alberti és egy genovai nemes hölgy, Bianca Fieschi kapcsolatából, másodszülöttként. 7 Tanulmányait valószínˆleg Velencében kezdte meg, ahova apja üzleti megfontolásból költözött, majd Gasparino Barzizza humanista iskolájában folytatta Padovában. Ezt követôen beiratkozott a bolognai egyetemre.

Peter Eisenman

Peter Eisenman

Peter Eisenman 1932. augusztus 11-én született Newarkban (New Jersey). 1955-57-ig Dél-Koreában szolgál. 1960-ban mesterfokozatot szerez a Columbián. 1961-től Cambridge-ben tanít, ahol 1963-ban doktorál filozófiából. 1963-tól 1967-ig a Princetonon tanársegéd. 1968-ban készül el a House I. Princetonban. New Yorkban 1967-ben alapítja meg társaival az Institute for Architecture and Urban Studiest. 1970-ben épül a House II., 1971-ben pedig a House III. és IV. 1972-ben Five Architects címen alakít csoportot Michael Graves, John Heyduk, Richard Meier és Charles Gwathmey társaságában. 1975-ben elkészül a House VI., Eisenman építészeti kombinatorikájának kulcsdarabja. 1984-ben az American Academy of Arts and Letters Arnold W. Brunner-díjjal jutalmazza. 1985-ben Kőoroszlánt kap a Velencei Biennálén, elkészül a berlini IBA-ház. 1988-ban a chicagói Illinois University díszdoktora. 1989-ben elkészül a Wexner Center for the Visual Arts (Colombus, Ohio), 1990-ben a híres "földrengés sújtotta" Koizumi Sangyo irodaház Tokióban. 1993-ban felépül a Greater Colombus Convention Center, 1996-ban pedig az Aronoff Center for Design and Art (Cincinatti, Ohio). 1997-ben a Pratt Institute tiszteletbeli doktora lesz. 2000-ben az American Academy of Arts and Sciences tagja, 2001-ben pedig az American Academy of Arts and Letters tagja lesz. 2003-ban a római La Sapienza választja díszdoktorai közé. 2004-ben életműve Aranyoroszlán-díjat nyer a Velencei Biennálén.

Pietro Da Cortona

Pietro Da Cortona

1596. november 1. Megszületett Pietro da Cortona olasz festő és építész [2004.09.13. 12:06] Ezen a napon Pietro da Berrettini, az illuzionista barokk mennyezetfestés úttörő mestere Cortona-ban látta meg a napvilágot. A barokk paloták mennyezeteit mitologikus alakokkal népesítette be. Első nagyszabású munkája a római Palazzo Barberini palota nagytermének mennyezete volt, ő ékesítette a firenzei Pitti-palota mostani képtártermeit, a római Sta Maria in Vallicella templom sekrestyéjét. Aeneas cselekedeteit festette meg a Palazzo Pamphili galériájának mennyezetén. A világ számos múzeuma őrzi történeti és egyházi témájú képeit, amelyekre a gesztusok kifejezősége jellemző. Építészeti tervei alapján készült a római San Luca és a Sta Martina templom, illetve a párizsi Louvre oszlopsora. Anatómiai Atlasz című elméleti munkája csak halála után jelent meg Rómában. Az Örök Városban hunyt el 1669. május 16-án.

Ricardo Bofill

Ricardo Bofill

spanyol építész 1939-ben Barcelonában született, egy építészeti iskolában Svájcban tanult. 1963-ban létrehozott egy csoportot, tagjai építészek, mérnökök, szociológusok és filozófusok, akikkel megalapította és lefektette a Tallet arquitectura alapjait. A Tallet arquitectura , aminek központja Barcelona, egy alaposan kidolgozott rendszerterv, amely technikai együttműködést biztosít valamennyi építési vállalkozáshoz. Ez a nemzetközi építésziroda 38 éve tervez és kivitelez városközpontokat, házakat, hoteleket, stb. Európa több városában találhatunk példát a módszer alkalmazásáról, így Luxemburgban (Place de l'Europe), Prágában (Nova Karlín Quarter), Varsóban (Port Praski), Madridban (New Castellana) és Sevillában (Puerto Triana), de ugyanígy Bostonban és Japánban is (Kobe városközpont) a Tallet arquitectura módszert alkalmazták. A posztmodernistává vált katalán Bofill, még első korszakában, barcelonai irodáját s lakását a silókkal, kéményekkel teletűzdelt cementgyárba (La Fabrica) telepítette. Bofillt - így vallja írásában -, a gyár szürrealizmusa, absztraktsága és primitívsége ihlette meg. Bofill munkái még többek között a Barcelonai repülőtér, a Kongresszusi Központ Madridban, a Nemzeti Katalonia színház Barcelonában, Franciaországban (Metz) egy előadóterem valamint egy egyetem Houstonban. Megtervezte a "A tér városát", amelyben az utcák különböző magasságú szinteken húzódnak.

Hirdetés
Tadao Ando

Tadao Ando

Tadao Ando - a fény és a víz építésze Az 1941-ben, Oszakában született Tadao Ando remekbe szabott kompozíciói révén világszerte ismert és elismert építész. Pici, ám rendkívül gondosan kidolgozott házak, kontemplatív spirituális helyszínek és megdöbbentő múzeumok jelzik munkásságának egy-egy állomását. Építészetének lényege az a látszólagos ellentmondás, amint a formák anyagiságukat vesztik az idő múlásával. Ez pedig azon hitéből fakad, miszerint a lét véletlensége a természet ki nem fejezhető jelenlétén keresztül mutatható meg. Szellő, eső, fagy és hó : ezek azok a félig-meddig láthatatlan időjárási elemek, melyek iránt építészete fogékonynak látszik. Valószínűleg azért, mert a beton karakteréhez igen jól passzol a levegő és a víz bármely megjelenési formája. 1. Gyermekmúzeum (Himeyi) Minden lépés s gyermekkor elkerülhetetlen mulandóságát idézi, amint a medence észrevétlenül tart a horizont felé, ahol felszíne összeolvad a szomszédos víztárolóéval. 2. Templom a vízen (Hokkaido) A víz tükrének fodrozódása, a fény változékonysága és a sodródó falevelek mind segítenek felfedezni a víz máskülönben észrevétlen mozgását. 3. A kobei kápolna A kompozíció jellegzetessége az árkád, amely átvezeti a látogatókat a közeli hotelek hétköznapi világából a &uot;megszentelt&uot; világ felé.

Tuti menü