Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Botanikusok (magyar) képes leírás - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu
részletek »

Botanikusok (magyar) - Híres emberek önéletrajz gyűjteménye.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: oneletrajz-eletrajz-hires.tlap.hu » Botanikusok (magyar)
Keresés
Találatok száma - 3 db
Jávorka Sándor (1883-1961)

Jávorka Sándor (1883-1961)

A magyar flórakutatás nemzetközileg elismert tudósa 1883. március 12-én a született Hegybányán, (ma: Pjarg - Csehszlovákia) Hont megyében. Falusi kovácsmester édesapja korán elhunyt, édesanyja nevelte az árván maradt családot. A tudományok iránt rendkívül fogékony Jávorka Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica - Csehszlovákia) járt középiskolába. Közben tanított, munkát vállalt, hogy segítse testvéreit, előteremtse iskoláztatásának költségeit. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen hasonló körülmények között folytatta. 1904-1905 között gyakornokként az egyetem Botanikus kertjében dolgozott. 1905-ben került át a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályára, ahol öt évtizeden keresztül a Kárpát-medence növényvilágának megismerésére, ismertetésére, a botanikai tudományok továbbfejlesztésére, fiatal munkatársai tanítására szentelte életét. 1940-ben nyugdíjazták, de még két évtizeden keresztül, élete utolsó napjáig változatlan energiával dolgozva, díjazás nélküli munkatársa volt a Növénytárnak. 1906-ban a "Hazai Onosma fajaink" című dolgozatával szerzett doktorátust, s egyben a szakmai körökben nagy elismerést. Szorgalmáról, szakmai tudásáról közismert tudóst 1919-ben a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága igazgatóőrnek nevezte ki.

Kitaibel Pál (1757-1817)

Kitaibel Pál (1757-1817)

1757. február 3-án született, az akkori Sopron vármegye Nagymarton (ma az ausztriai Burgenland: Mattersburg) nevű községében, jómódú paraszti családból. Iskoláit Sopronban az egykori jezsuita, akkor valószínűleg városi, a későbbi bencés gimnáziumban (ma Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola) - falán emléktábla hirdeti- majd a győri bencés gimnázium (ma Czuczor Gergely nevét viseli) filozófiai osztályában végezte. Budán 1780-tól rövid ideig jogi tanulmányokat folytat az egyetemen, nemsokára pedig az orvosi karra iratkozik át. Érdeklődése és hajlama ugyanis már ekkor a természettudományok, különösen a növénytan felé vonzották, s mivel ez időben a botanikát önálló tudományszakként még nem tanították, kedvenc tárgyának elsajátítását az orvosi oklevél megszerzésével kényszerült összekapcsolni. Orvosi gyakorlatot sohasem folytatott, mert mint orvostanhallgatót Winterl Jakab József mellé kinevezték adjunktusnak a pesti egyetemen. Nagy lelkesedéssel lát az egyetemi botanikus kert növényanyagának gyarapításához. Élő anyagot és magokat gyűjt, havi, majd évi jelentéseket küld a helytartótanácsnak, rendezi és bővíti a herbáriumot. Egyetemi előadásokat sem ekkor, sem később nem tartott. Kitaibel fontosabbnak ítélte a kutatást és az irodalmi tevékenységet: felismerte a magyar föld addig ismeretlen növényi gazdagságát és a kutatás vágyának nem tudott ellenállni.

Soó Rezső

Soó Rezső

Ebben az évben augusztus. 1-én ünnepeljük Soó Rezső születésének századik évfordulóját. A XX. század magyar- és közép-európai botanika-tudomány meghatározó, színes egyéniségének hatalmas tudományos teljesítménye az adatbázisok korában egyre jobban felértékelődik, élete és munkássága számos mérlegelés, méltatás és szubjektív kritika tárgyát képezte és képezi szinte napjainkig. Egy évszázad áll mögötte, melynek volt olyan időszaka, amikor úgymond többet dicsérték, csodálták és magasztalták, de olyan is, amikor mondhatni divat volt őt, szidni. Mindezeket környezetében, munkatársai és tanítványai körében hatalmas tudásával, kíméletlen kritikai érzékével, határtalan érzelmi gazdagságával, féktelen haragjával vívta ki. A nem közvetlen munkatárs, a magyar nyelvterületen belül, de mégis szakmai környezetének távolabbi részvevője és szemlélője, az életpályából hajlamosabb látni a maradandót, az alkotást, a tanítást és az iskolateremtő munka egyetemes értékét. Magam is ez utóbbiak közé tartozom. Több mint egy évtizedes, főként diákkori levelezés után került sor személyes találkozásomra Soó Rezsővel 1977 nyarán Erdélyben, ahová húszévnyi megszakítás után érkezett újra haza". Célja volt a gyermekkori és ifjúkori emlékek felkeresése, a szülőföldi botanizálás színhelyeinek a bejárása, újraélése, barátok meglátogatása, ugyanakkor búcsút venni szülei sírjától, szeretett városaitól.

Tuti menü